Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele)
A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele) a vő éve kitelik, pakolhat és mehet haza. Ez a mód a házasság elején a vő nevelésének része volt, mert a vőnek szót költött fogadni a feleség családjának, mert tőlük lehetett várni a földet, a megélhetést. Ők adták az ételt. Az azonban már szégyenszámba ment, ha egy felnőtt korú legény, egy apa vagy egy nagyapa részeges volt, rendszeresen mértéktelenül italozott - a család is szégyellte. Részegesnek az számított, aki sűrűn berúgott, és nem tudta a munkáját ellátni, gorombán viselkedett a családjával. Volt olyan férfi is, aki a rosszul sikerült házassága miatt italozott. De a részegeskedésnek következménye is lett: Minél többet ivott az ember, annál rosszabb lett az asszony. A hajósi sváb nyelvjárásban a következő szavakat használják a részegség különböző fokozatainak árnyalt kifejezésére: hat en Rausch (részeg), hat en Spitz (spicces), hat en föschta Kolba (jó nagy csutkája van), hat a riesa Fahna (nagy zászlója van), hat a riesa \Muz (nagy gyökere van), hat en riesa Deng (jó nagy izéje van), Dampf (gőz), Lemml (nagy lakli). Az ivás szavai: trenka, pieprla (lassan mindig kortyolgat), saufa / wichsa (vedel). A részegség állapotát így fejezik ki: bsoffa, ischt hemmlvol (tökrészeg, szó szerint: az égig tele van). Az ivó és a részeg ember: Trenkr (ivó), Saufr (vedelő), Bsuff (részeges), Keallrkamrat (pincebarát), Keallrmaus (pinceegér, aki mindig a pincében tartózkodik), Trink-haver (ivócimbora). A másnaposság kifejezése: blaa Miteg, azaz 'kék vagy lila hétfő'. A 'leissza magát' kifejezésre több szavuk is van: sauft ihn a, wichst ihn a, dudlid ihn a, pieprlid ihn a. A népi megfigyelés szerint a részeg embernek nem történik semmi baja akkor sem, ha el is esik: 's biagt ihm älts, szó szerint: 'hajlékony a teste'. Másként azt is mondják: Die Bsoffini fallid en dr Muattrgottis iahra Schoß nei ('A részegek a Szűz Mária kötényébe esnek', azaz 'nem törnek össze'). Ezt a szólást a gyermekekre vonatkoztatva is használják, vagy pedig egyszerre hangzik el a két mondat: Die Bsoffini and d Kendr fallid en dr Muattrgottis iahra Schoß nei. Az asszony nem mehetett az ura után a kocsmába. A pincébe is legfeljebb csak akkor mentek a férfiak után, amikor már egy hete ott pinceszereztek a téli névnapokon, és ételt vagy ruhát vittek az uruknak. Nem nagyon viselték el a férfiak, ha utánuk ment az asszony a pincébe vagy a kocsmába. Ilyen dolgot nem is mertek megtenni az asszonyok - merész asz- szonynak kellett lenni ahhoz. Ha az asszony elment a férje után a kocsmába, az nagy szégyen volt az emberre nézve. Azt mondták neki a barátai: te papucs vagy, teérted eljön az asszony, nem vagy úr otthon... Odahaza azután folytatása lett a dolognak: az asszony kikapott. De aki valóban papucsférj volt, az hagyta magát, hogy korholja az asszony. Egyes férfiak azonban az asszonyok kedvéért nem jártak kocsmázni. Mások meg azt mondták az asszonynak: Schweig, du alte Ofenkrücke, kannst ja deine Wege gehn! ('Hallgass már, te vén csoroszlya, hallgass, s menj a dolgodra!') Ez a mondat egy népdal sora. Az apósok gyakran rászóltak a vőre, hogy házas ember ne járjon a kocsmába. Az após ugyan eljárt a kocsmába, de a vő ne járjon oda. Hajóson így szólt az erkölcs, így szólt az illem: azért nősült, hogy maradjon a családnál. Egy apának otthon van a helye a családdal, nem a kocsmában! A hajósi családos parasztemberek nem jártak rendszeresen a kocsmába, mert ha inni akartak, akkor a pincébe mentek. A pincébe való járásért senki nem szólt. A kocsma Hajóson nem tudott működni, csak a fiataloknál. Az italozó legények után néha az anyjuk járt, hogy hazavigye a fiát. A másnapos legényt nem volt ajánlatos kiküldeni kukoricát ekézni, mert kiekézte a sorokat, bizonytalan volt a munkavégzése. Nyilvános helyen a nőknek nem illett alkoholt fogyasztaniuk. Otthon ihattak, de ha kimentek a házból, akkor az már nem volt illendő dolog. Szórakozási alkalmakkor, még a fonóban sem illett a nőknek borozgatni - egy ilyen esetnek rögtön híre ment volna a faluban. Nem volt éppen megtiltva, de nem ittak, mert megszólták volna. A vasárnapi ebédnél ihattak egy keveset, a disznótorban vagy a lakodalomban megittak egy-két decis pohárral. Viszont a határbeli vagy szőlőbeli munkákhoz ők is vittek magukkal egy üveg gyenge bort, vizes bort. Az italozásban potyaleső embert ugyancsak megbélyegezték. A pincénél az ismeretlen betérő változó fogadtatásban részesült. A potyalesők ilyen fogadtatásra számíthattak: 167
