Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele)
A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele) hogy én ennek tartozók. És fölkínálta: én segítek neked egy napot bármiben. Nemcsak a pinceépítés során volt kölcsönös segítség, hanem a mindennapok során is. Ha kellett néhány kéz a hordóemeléshez, akkor a pinceszomszédokra mindig lehetett számítani. Általában a szüreti előkészületek alkalmával nyújtottak egymásnak segítséget, főleg a hordómosáskor. Emelőeszközöket is gyakran kölcsönadtak a másiknak. Ha a pincéhez nem kapcsolódott présház, akkor eső esetén bekéredzkedtek a szomszédhoz, és ott daráltak, préseltek. Ahol éppen nyitva volt a pinceajtó, ott kértek segítséget. Az öregek néha kinn is aludtak a présházon belüli kis szobában, dologidőben, ha nem akartak naponta hazagyalogolni: Reggel a szüleim, mikor kimentek a szőlőbe dolgozni, akkor már az öreg ruhát (a munkaruhát) elvitték magukkal kocsival, és megálltak a pincénél. Leadták az öreg ruhát, a nagyapa kinn volt a pincénél, nem jött haza egész éjjel, és akkor ők mentek, mer' a kocsira soha nem ült az öreg - mindig ment a lovas kocsi után, akármilyen messze mentek, mindig gyalog ment és jött hazafele a pincéből. A nagyapa dolgozott, mintha mi sem történt volna. Szalmaágyon aludt. A középkorú és idős férfiak, akik már átadták fiaiknak az örökséget, a gazdaságot a munkával együtt, általában visszatartottak maguknak egy kis szőlőt. Abban délig eldolgozgattak, utána pedig a pincéhez mentek, ettek valamit és kiültek a pince elé. A pincével szemben volt egy diófa. Nyugodt hely volt. Hétköznap délig dolgoztunk, és utána kint ültünk. Ha már egy kint ült, akkor jöttek a többiek. Összejöttünk. Volt ám nóta! Az uzsonna ott volt, kivitték az uzsonnát az emberek, és ott ettek. Mindenki vitt egy fiaskó bort, néha be is trinkeltünk... A nők nem jártak a pincébe, de ha a szőlőben kapáltak, akkor betértek oda uzsonnázni. Az is köztudott dolog volt a faluban, hogy a környékbeli magyar falvakból jöttek a szegény asszonyok „cserélni" (kandia), azaz prostitúció is folyt a Pincefaluban. Az asszonyok főleg a Hajóstól délre fekvő tanyavilágból - Szentkata, Antallapos, Borota, Kéles - és Sükösdről, Bátyáról, Dusnokról érkeztek, s krumplit kaptak cserébe: Jöttek krumpliért. Olyan szegények voltak ezek a népek. A hajósiaknak megtermett a lapályon a krumpli, a gabona. De ott, a futóhomokon jött egy aszály, akkor minden kipusztult... Ünnepek és jeles napok a pincéknél A hajósi húsvéthétfői népszokás szerint a pincékbe vezetett az Emmausz-járás (Imaus gau) annak emlékére, hogy azon a napon jelent meg Jézus az Emmauszba menő apostoloknak. Ezen a napon a felnőttek kimentek kocsival a pincébe uzsonnázni. Kint volt az egész falu népe egészen estig. Vittek magukkal egy kis harapnivalót, azt elfogyasztották, és utána hazamentek. A fúvószenekar is kinn volt, és pincéről pincére járva bement azokra a helyekre, ahová meghívást kapott. Mennyi ember volt ott! Nyüzsgött az egész Pincefalu. De úgy játszottak ott kinn, mint az ördögök. És a fiatalok táncoltak rá. Ez is Emmausz-járás volt. Máma Emmauszt járunk. Valahová el kell menni - mondták húsvéthétfőn az emberek. Valamiféle szokás volt. Mert ha nem járnak Emmauszt, akkor - mit tudom én? - az év nem lesz olyan jó, mint kellene. Hajóson voltak úgynevezett pincenapok, pincejárónapok (Keallrtüg) is, általában az ünnepek másnapjai, a falu fogadott ünnepei - húsvéthétfő, pünkösdhétfő és a novemberi búcsúhétfő, továbbá január 20-án Fábián és Sebestyén, április 24-én Szent György és augusztus 16-án Rókus napja -, melyeket a férfiak pince- szerezéssel töltöttek. Szegény asszonyok hogy féltek ezektől a verekedős napoktól (Haarrtüg), mert gyakran előkerültek a bicskák a csizmaszárból. Már előre rettegtek, hogy milyen tragédia fog bekövetkezni. Új keletű hagyomány avagy a régmúlt hagyományainak felélesztése a Pincefaluban zajló Orbán-napi borünnepség (Orbán Fescht), mely 1983-tól lépett a kitüntetett napok sorába. Egykor január 20-án, Fábián és Sebestyén napján volt a hajósi borünnep, a Keallrfaiteg. Számos napot tartottak meg pincenapként (Keallrtag), amikor ünnepeltek a férfiak. A pincenapok sorában azonban Fábián és Sebestyén napját pinceünnepként tartották számon, habár az ünneplése a háború előtt már nem különbözött a pincenapokétól. Szent Orbán a szőlőskertek, a szőlő és a vincellérek védőszentje. A hajósi Orbán-nap helyi 163
