Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele)
Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária ceépítési gyakorlatát ismerjük.24 A pincék elé présházakat építettek, melyek a 19. század folyamán paticsfalból25 készültek, náddal befedve, később vályogból és téglából. Nádtetős présházakat az 1920-30-as évekig építettek, azóta cseréppel fedik. A pinceszomszédság Minden magára adó hajósi parasztembernek volt pincéje, mely rangot is adott neki, hiszen innen kapta a Keallrbaur nevet, mely jobb szó híján pincegazdának fordítható. Maga a Baur ('paraszt') elnevezés csupán öt-hat, helyi viszonylatban módosnak tekinthető - országos viszonyítás szerint azonban csak középparaszti rangú - parasztgazdának járt ki Hajóson. A Keallrbaur név viszont mindenkit megilletett, akinek pincéje volt.26 A pincetársaság baráti kör megnevezése: Keallrbanda (pincebanda), Keallrgsellschaft (pincetársaság), Keallrkamratschaft (pincei baráti társaság). 15-20 pince tartozott egy pinceszomszédsághoz (Keallrnachprschaft). Az idős pinceszomszédok minden délután együtt pincéz- tek, pinceszereztek, a középkorú és fiatal férfiak főleg az pinceutcai szomszédság szerint látogatták a pincéket vasárnaponként, a legények pedig a fonótársaságuk legény tagjaival jöhettek a pincébe, ha már megkapták apjuktól a pincekulcsot. Ha a legények kimentek a pincébe inni, annak gyakorta verekedés lett a vége. Általában a pinceszomszédok pinceszereztek együtt. A pinceszomszédok nyáron a pince előtt borozgattak, mindenki vitte a maga liter borát. Mindenki a maga borát itta, vagy egymásnak adták körbe a borral teli üvegeket. Télen a présházon belüli kis szobában (Stibile) ültek össze, ahol legfeljebb tíz ember fért el, mindenki bepréselődött abba a kis szobába. A fiatal és középkorú nős férfiak néha nyáron is összejártak a pinceszomszédokkal, de ez nem volt általános, hiszen nyáron sokszor napnyugtáig a földeken dolgoztak az emberek. Iszogattak és kártyáztak a pincéknél, néha nagy társaság gyűlt össze. Azokban a társasá24 A pinceépítés módját, technikai problémáit lásd: Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária 2007. 201-202. 25 A paticsfal vagy fonott fal építését lásd: Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária 2007. 202. 26 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária 2007. 200. gokban a háborút járt idős emberek történeteit hallgatták a szomszédok. Ha arra sétált valaki, azt mondták: Gyere ide egy pohár borra! Ha valaki nemcsak a saját szomszédságának a pincetársaságába járt el pinceszerezni - hanem esetleg egy rokoni pincébe kezdett el járni, mert a rokonság igen összetartó volt -, az akkor kiesett a pincetársaságból, megszűnt a pinceszomszédi kapcsolat. A téli időszakban a férfiak több időt szántak a pinceszerezésre, mint évközben. A Jó- zsef-napot úgy ünnepelték - különösen akkor, ha több József is volt a társaságban -, hogy a pinceszomszédok kinn maradtak a pincéknél akár egy hétig is. A névnapi mulatságokra mindenki vitt magával kenyeret, de azon kívül minden egyebet a köszöntött vitt: kolbászt, szalonnát, hagymát. Főztek is kinn a férfiak a pincénél, bográcsban vagy téglára állított lábasban. A birkapörköltet tartották a legrangosabb ételnek a névnapi pinceszerezéshez. Ilyenkor egy hétig haza se mentek - addig, míg az asszony ki nem ment és megkérdezte: most jössz haza, vagy nem jössz haza? Emlékezés az egykori téli pinceszerezésre: Három Jóska barát volt. Ha hétfőre esett a Jó- zsef-nap, akkor hétfőn kimentek a pincébe, és szombaton mentek haza. Egyhetes József-napot tartottak. De még szombaton se mentek volna haza, ha nem fogyott volna ki a cigarettájuk. Mert kinn a pincében nem lehetett cigarettát kapni. Volt olyan is, hogy hét közben valakivel hozattak cigarettát vagy dohányt. Eleimet pakoltak be eleget: szalonnát meg kenyeret meg hagymát, abból elvoltak. Régen az volt a fő eledel. Vittek egy nagy sonkát is. Ha elfogyott a kenyerük, akkor a sovány részt ették kenyérként, és hozzá a kövéret sonkának. Ha valaki új pincét épített, a pinceszomszéd segített neki - vagyis az építkezés a hagyományok szerint segítséggel folyt. Az alsó pince mélyítése igen nehéz munka volt, mert a föld kitermelése nagy erőfeszítést kívánt, főleg, ha mélyen lenn volt a pince. Általában a téli munkaszüneti időben foglalkoztak az emberek a pince építésével, bővítésével. A visz- szasegítés pedig így történt: majd egy napot elmék neked segíteni - mely rendszerint kapálás, szénagyűjtés vagy erdei munka volt. Vagyis az ember úgy érezte, hogy ő tartozik. Olyan érzés volt az emberek közt, hogy ez most engem kisegített, köteles vagyok visszasegíteni. Az emberek érezték, 162
