Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)

Régészet–Antropológia–Numizmatika - V. Székely György: Elfedett Árpád-kori éremleletek a Duna-Tisza közén

V. Székely György matikai anyagának részletes ismertetése még nem történt meg, csupán összetételének rövid említése.10 A lelet ismertetése A továbbiakban először az eredeti lelet­jegyzékben (Lj.) olvasható leírásokat adom közre, szögletes zárójelben az utólagos meg­jegyzésekkel, majd a szöveg és a rajz alapján megadom az egyes tételek mai meghatározá­sát: a magyar pénzek esetében Réthy László és Huszár Lajos, a külföldi pénzek esetében Arnold Luschin és Bernhard Koch katalógusa alapján.11 Második lépésként az újrahatározott anyag jegyzékét (J.) Huszár Lajos és Bernhard Koch katalógusa sorrendjében közlöm. A könnyebb áttekinthetőség érdekében mind­két jegyzéknél utalás történik a másik jegyzék számára is. (2., 2. melléklet) A lelet értékelése A leletben 1 db H.69. dénár és 16 db H.195. brakteáta volt. Arányuk nem jelentős a kül­földi pénzekhez képest, de jelenlétük teljesen megszokott a friesachi pénzek társaságában. Több hasonló korú leletet ismerünk, melyek­ben ugyanilyen veretek voltak.12 Ez a két típus egyéb brakteátafajokkal több más leletben is jelen van.13 Együttes előfordulásuk minden­képpen időben közeli forgalmukat bizonyítja, s így közeli kibocsátási idejüket valószínűsíti. A leletek tanúsága szerint a H.69. dénár leg­gyakrabban éppen a H.195., valamint a H.192. brakteátával fordul elő, többnyire friesachi dénárok társaságában, mint az Akasztó- pusztaszentimrei lelet esetében is. A leletek­10 Gedai István 1969 114., 124-125.; Saltzer Ernő 1996 72.; Tóth Csaba 2007 81. 11 A pénzek meghatározásánál szereplő rövidítések fel­oldása: C. = Réthy László 1899; CNA. = Koch, Bern­hard 1994; H. = Huszár Lajos 1979; LFr. = Luschin von Ebengreuth, Arnold 1922-1923; Rupp = Rupp Jakab 1841; Welzl = Welzl von Wellenheim, Leopold 1844-1845. 12 Pl. Abony (Tóth Csaba 2007 81.), Budapest-Rákos- szentmihály (Uo. 82.) valamint a most ismertetett Kis- kunhalas-Templomhegy. 13 Esztergom-Kossuth u. (Tóth Csaba 2007 82.), Kishan- tos-Téglaégető (Uo. 84.), Medgyesegyháza-Bánkút (Uo. 85.), Nagykereki (Uo. 85.), Nagyősz (Uo. 85.), Súr (Uo. 87.), Szabadhely (Uo. 86.) ben a számbeli részesedése ritkán haladja meg a százat.14 A H.195. lemezpénz számos egykorú lelet­ből ismert, ezek közül néhány esetben egyedü­li brakteáta fajként fordul elő friesachi veretek társaságában,15 egy leletnek pedig kizárólagos alkotórésze volt.16 Többnyire más lemezpén­zekkel együtt van jelen a leletekben, főleg a H.192. és a H.200. faj volt a H.195. lemezpénz kísérője. Ez tehát a H.192. és a H.195. lemez­pénzek együttes előfordulásának bizonyos gyakoriságát mutatja. A leletekben általában kisebb mennyiségben fordul elő, csupán két esetben volt száz felett a darabszáma.17 Az Akasztó-pusztaszentimrei (soltszent- imrei) lelet külföldi pénzei egy gráci dénár ki­vételével friesachi típusú veretek, melyek ösz- szetétele teljesen szokványosnak mondható, és nagy vonalakban megegyezik a már eddig ismert hasonló korú, nagyszámú lelet friesachi pénzeinek összetételével. Ezekhez hasonló­an itt is a salzburgi érsekek Friesachban és a karinthiai hercegek St. Veitben készült pén­zei alkotják a lelet 93.2%-át kitevő friesachi veretéinek döntő többségét, és megerősítik a Kárpát-medencében eddig előkerült friesachi éremleletek összetételére vonatkozó hazai megfigyeléseket.18 A két domináns verde, Friesach (41,5%) és St. Veit (27,4%) mellett Windischgraz (8,9%), Landstrass (8,5%) és Pettau (6,9%) termékei vannak jelen nagyobb mennyiségben, míg Gutenwert (3,6%), Rann (1,6%) és Stein (1,6%) részesedése nem szá­mottevő. Természetesen ezek az arányok a lelet feldolgozhatóságának függvényében, bizonyos fenntartásokkal kezelendők, mivel bizonyára számos utánveret elkülönítése nem történhetett meg.19 * * * 14 Medgyesegyháza-Bánkút (Tóth Csaba 2007 85.), Pát- roha-Butorka-dűlő (Uo. 86.) 15 Abony (Tóth Csaba 2007 81.), Budapest-Rákosszent- mihály (Uo. 82.) , Esztergom-Szentkirály (Récsey Vik­tor 1894 69-70.; Gedai István 1965-1966 34.), valamint a most ismertetett Kiskunhalas-Templomhegy. 16 Ócsa: Rádóczy Gyula 1967 393-395.; Saltzer Ernő 1996 45. (Huszár Lajos jegyzeteire hivatkozva Dabas néven) 17 pécel (Tóth Csaba 2007 86.), Tyukod-Bagolyvár (Uo. 87.) 18 Gedai István 1969105-148.; V. Székely György 1977-1979 71-86. 19 Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy Gedai István a lelet összetételének megoszlásáról más adatokat kö­zölt, bár táblázatos adatait részletesen nem indokolta, ld. Gedai István 1969 124-125. 114

Next

/
Oldalképek
Tartalom