Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
12 Iványosi-Szabó Tibor reknek, de a város első tényleges földesura 1452-ben Péró János lett." Ő viszont néhány évvel később kénytelen volt tartozásai fejében átengedni ezt Hunyadi Jánosnak, majd később özvegye és fiai a Hunyadi-ház régi hívének, a Lábathlan családnak adományozta, de Péró János özvegye a század végén a birtokot visszaváltotta. A város a XVI. század elején leányági örökségként a Pathócsi család tulajdonába került, viszont 1556-ban I. Ferdinánd tőlük elkobozta azt, mivel János király mellé álltak. Ekkor a tulajdonjog egyik fele a Vízkeleti testvérek, majd Sárkándi Pál tulajdonába került, a másik fele pedig Liszthi Jánosé lett, és az ő része 1565ben már újabb négy főúri család között oszlott meg. Pelényi Bálint nyolcad résznyi birtoka 1580 táján Szentmária György és unokatestvére Ferenc tulajdonába került. Ajándékozások és leányági örökösödés révén a XVII. század elején a gágyi Bárthori Gábor és fia László tulajdonába jutott, és a család kihalása után Koháry Istvánnak adományozta az uralkodó. A Pászthói Ferencnek jutott nyolcad rész után járó szolgáltatások 1680 táján Fáy György és Vav Ábrahám birtokát növelték. Balai István rövid ideig birtokolta a város rá eső nyolcad részét, és ennek a résznek a tulajdonosa hamarosan Vezsenyi Gáspár lett, akinek halála után Rudolf király Rákóczi Zsigmondnak ajándékozta ezt a hányadot. így lett e birtokrész egyik felének tulajdonosa 1. Rákóczi György erdélyi fejedelem és annak leszármazottai, illetve a másik résznek testvére, Rákóczi Pál és utódai. A fejedelem egykori részét 1676-tól Koháry István zálog-birtokként szerezte meg. Rákóczi Pál hagyatéka pedig a század utolsó harmadában leányágon az Erdődy grófok öröksége lett. Gémesi Ferenc földesúr birtokában levő nyolcad rész többszörös leányági öröklődés révén a Bosnyák família kezébe került, és így lett végül a XVII. század derekán a Koháryak családi birtoka. Bár Sárkándi Pál tulajdonában maradt a város eszmei birtokának fele része, ezen már 1584-ben két lánya osztozott. Sárkándi Anna hozománya révén így lettek a város földesurai a Wesselényiek, akik Kecskemét egy negyed részének birtokába jutottak. Birtokrészüket 1670-ben Koháry István zálogba vette, majd a következő század elején az uralkodótól ajándékként megkapta. Sárkándi Erzsébet révén a XVII. század elején Kecskemét egy negyed eszmei értéke a Csáky grófok tulajdonába került. Mivel a család két leánya a pozsonyi klarissa apácazárdába vonult, a század második felében a zárda kapta a város censusából a családra eső részt. Nincs részletesebb adatunk arra, miként gyakorolták az előző századokban a földesurak Kecskeméten joghatóságukat. Ezt egy 1718-ban a Koháyaknak küldött levél alapján lehet rekonstruálni. Ebben a kecskeméti tanács hangsúlyozta, hogy már Wesselényi Ferenc nádor idejében is, s „mind ez ideig" szokás volt, hogy „az városnak ház helyei, az méltóságos földes urak között megosztva soha nem voltanak, ha3 2 Kecskemét földesurairól és a mezőváros megváltakozásáról HORNYIK János készített átfogó és részletes feldolgozást: 1862. III. 3-69. Ezt egészítette ki LIPÓTZY Sándor 1935. Az áttekintés ezeken a munkákon alapul.
