Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 95 évekig teljesített szolgálatot a városban. Ugyancsak 1685-től találkozunk több helyen István deák nevével is, aki minden bizonnyal azonos Némedi Istvánnal, akit ebben az évben második nótáriusként, majd a következő években nótáriusként alkalmaztak. A kilencvenes években tovább bővült a jegyzők névsora. Ivánkovics János mellett Vörösegyházi Kis János és Tajmal Mihály teljesítettek szolgálatot. A későbbi évtizedekben Szívós János előbb „surrogatus nótáriusként", majd jegyzőként lett a város alkalmazottja. Bár a jegyzők és a velük együttműködő deákok munkája nélkül hosszabb távon megbénult volna a mezőváros bíráskodása és közigazgatása, ezekben az évtizedekben nem élveztek különösebben nagy megbecsülést. Míg az esküdteknek kijárt az úr, uram megszólítás, - bár legtöbbjüknél lényegesen műveltebbek voltak -, nekik nem. Talán mindennél jellemzőbb, hogy hosszú időn át bérüket a cselédekével együtt tartották nyilván. „Anno 1666. Pathai András uram főbíróságában az szolgák bérének számtartása. Nótárius György deák béri f. 25. Ruhájára tall. 10..." 3 1'' E téren jelentős eltérés mutatkozott a két szomszédos mezőváros között. Kőrösön a jegyzők fizetése az iskolamesterekével volt közel azonos. 32( 1 Kecskeméten eltérő arányok érvényesültek. 1677-ben a prédikátor éves dotációja, a készpénz és a különféle természetbeni juttatások együttesen 340 forint és 75 dénár értékű volt. Az iskolamesteré 141 és fél forintra volt tehető, ezzel szemben a jegyzőé nem egészen 100 forintnak felelt meg. 32 1 Azonban azt sem hallgathatjuk el, hogy számukra is biztosítva volt az anyagi és a társadalmi emelkedés lehetősége. A városban vásárolhattak házat, és így a „gazdák" közé, a teljes jogú polgárok közé kerülhettek. Ezen túlmenően önálló gazdálkodást is folytathattak. Ez nemcsak elméleti lehetőség volt, hisz Pontáni György jegyzőként valószínűleg csak 1662-ben került Kecskemétre, de már 1665 októberében mint a „Város notariusa, György Deák megkérte Nyúl András féle kertyét ,.." 32 2 Tehát néhány évvel később már feltétlenül rendelkezett megfelelő számú igásállattal, amelyek biztosították számára részben a várostól kapott szántóföld - napszámosok igénybevételével történő - megművelését, illetve a földbirtoklással járó különféle szolgáltatások teljesítését. Közel tíz évvel később minden bizonnyal egy kedvezőbb helyen lévő „városadománya kertet" kért a tanácstól. 1674-ben pedig Kamarás Ambrus, az előző évi főbíró „...Sovány Istók mezei kertyét kérte meg Pontani György deák nótáriusnak, melyet ez ideig bírt Sánta Varga Mihály... ha az felső nem adatnék, ezek után, hallatik Kalocsa János és Csebe 3" A nyilvántartásban velük együtt szerepel a fejősjuhász, a szakácsasszony, a konyhalány, a kisbojtár stb. IV. 1508. c/ 1666. 253-258. Ez természetesen nem egyedi eset. Példa rá: „Anno 1669. Nagy István uram bíróságában az város szolgái bérének leírása..." IV. 1508. d 1669. 188-190, ill. 194. 32 0 MAJLÁT Jolán 1943. 134-136. 32 1 Az arányok jobb érzékelése végett érdemes még idézni, hogy egy mészáros fizetése kb. 60 forint, egy csapiáré kb. 78, egy szakácsnőé nem egészen 53, egy lovászé 24, egy kisbojtáré pedig nem egészen 12 forint volt. Vásárlóértékének érzékeltetése végett érdemes utalni arra is, hogy egy szarvasmarha átlagára ebben az évben 11 forint, egy pint vaj 1 forint, egy font hús 3 dénár, egy pint bor 19 dénár, egy pár csizma 2,5, forint értékű volt. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1985/b 366-371, ill. (ár) 195-230. 32 2 IV. 1510. i/ 1. d. 1640-1707. Töredékek, 52-54.
