Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 77 Forrásaink többször említett hézagossága miatt nem ismerjük pontosan, milyen szakmai és emberi követelményeknek kellett a főbírói posztra kandidálónak megfelelnie. Ezekre csak következtetni tudunk a XVII. század második felében tevékenykedő néhány főbíró hivatali útjának feltárása révén. Bede Lukács minden bizonnyal az 1620-as évek elején született. 2,( 1 Kimondottan gazdag családból származott, és 1662-ben, tehát férfi kora delén tünt fel szenátorként a városi közéletben, amikor már saját gazdaságán belül megszerezte a legfontosabb készségeket, tapasztalatokat. Ettől kedve közel negyven éven át az esküdtek között egyik meghatározó ember lett. Ebben az évben kisbíróként rábízták a város egyik negyedének az irányítását. Úgy látszik, hogy ezi a nagyon hálátlan feladatot jól látta el, mivel három évvel később még komolyabb bizalom jelentkezett irányában: Hegedűs János főbíró adószedőnek választotta maga mellé. Vezetői rátermettségét jelzi, hogy 1672-ben főbírónak választották, és idős kora ellenére a rendkívül kritikus esztendőben, 1688-ban, sőt a még kegyetlenebb 1694. évben is rá bízták a város irányítását. Hasonló utat járt végig a közepes vagyonú Bíró János, aki a hatvanas évek elején az esküdlek között található. 1667-ben pedig székbíróként vállalt elsőként feladatot. 1675-ben már alkalmasnak találták a főbíró feladatainak ellátására, és a sarcolásokkal, rablásokkal teli 1685-ben ismét megválasztották. Külön is fel kell hívni a figyelmet Csertő János életútjára, amely sokat elárul e mezőváros társadalmának XVII. századi normáiról, viszonyairól. A csekély vagyonú családból származó fiatalember neve 1674-ben tünt fel az esküdtek között, és már ebben az évben kisbíróként kapott feladatot. Ettől kezdve évtizedeken át az ügyek tényleges döntését végző szűkebb tanács tagjai között találjuk ismételten. A hivatali életben szerzett tapasztalatai és megnyilatkozásai alapján Nagy István főbíró 1683-ban adószedőnek kérte fel. 1692-ben pedig Szentkirályi Pál főbíró választotta maga mellé másodbírónak. Minden bizonnyal rátermettségét bizonyítja, hogy 1696-ban Demeter Márton főbíró is rá bízta az adószedőbírói feladatokat, és évtizedek során szerzett tapasztalatai alapján nyerte el 1700-ban - még ekkor is szerény vagyon birtokában - az esküdtek bizalmát a főbíró tisztség betöltésére. Bár nem minden főbíró járta végig ennyire következetesen a hivatali ranglétrát, nem szerzett mindegyik ilyen széles körű tapasztalatot, kivétel nélkül mindegyik előbb évtizedeken át szenátorként ismerkedett a közéleti feladatokkal, és megmérette korábban magát alacsonyabb tisztség betöltésében. így joggal állíthatjuk, hogy a legfontosabb tapasztalatokat megszerezték és az alapvető szakmai követelményeknek kivétel nélkül megfeleltek, rátermettségüket már korábban igazolták. Egyik-másik más területeken is bizonyított. Az armális nemességet szerző dúsgazdag Deák Pál nemcsak esküdtként volt meghatározó ember a tanácsban négy évtizeden át, és látták érdemesnek arra, hogy három alkalommal is (1668, 1678 és 23 0 Egy 1693-ban készült jegyzőkönyvben közel húsz szenátor életkorát rögzítették. Itt Bede Lukácsot 69 évesnek tüntették fel, aki a század végéig a tanács aktív tagja maradt. IV. 1504. a/ 1. 133.
