Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 69 támpont segít erre következtetni. 1724. február 28-án „Elhatároztatott, hogy a tanácsülést hetenként egyszer, és pedig csütörtökön tartassanak, hol a megvizsgált ügyek tárgyaltatnak." 19

2 Ezek alapján joggal tételezhetjük fel, hogy a korábbi századokban sem voltak gyakoribbak, inkább csak ritkábbak a tanácsi ülések. A megszövegezés kétséget kizáróan jelzi, hogy a soron következő ügyeket vagy a nótárius, esetleg a hivatal egy szűkebb köre kellően megvizsgálta, előkészítette. Évszázadokon át a mezővárosok tanácsai közvetlen gazdasági tevékenységet is folytattak. Kecskeméten is működtették az országos vásárokat, a hetipiacokat, a mészárszéket, a város pincéjét, illetve a kocsmáját, létezett a városnak önálló ménese - ha nem is folyamatosan -, gulyája, jelentős méretű nyája és kondája. Konyhája számára saját malmából szállították a lisztféléket. Az adószedő irányítása alatt állt egy önálló sajtkészítő ház és egy égettbort előállító, azaz pálinkafőző háza. Valójában olyan létszámú cselédséget, személyzetet foglalkoztatott a város, mint egy kisebb földesúr.

11

, A század utolsó évtizedében pedig önálló postaállomás üzemeltetésére is kényszerült. A tanács egyik visszatérő feladata volt az, hogy a főbíró megválasztását követően az előző évi bírákat elszámoltassa. Nem mondhatjuk, hogy már ekkor létezett volna a későbbi számvevőszéknek megfelelő intézmény, de az kétségtelen, hogy a leköszönő tisztségviselők elszámoltatása következetesen megtörtént. Az ebben részt vállalók száma erősen eltérő. 1669. május 4-én 8 fő végezte ezt a munkát. 1674. május 6-án viszont az esküdtek népesebb csoportja előtt adtak számot: ekkor 25 személy nevét sorolták fel. Az mondhatjuk, hogy az esetek többségében 8-12 fő előtt kellett az előző évi főbírónak, adószedőnek, a négy kisbírónak, a székbíráknak és legtöbbször a vásárbírónak is a rájuk bízott értékekről elszámolniuk. Ennek tagjai az esetek többségében a korábbi években főbírók vagy adószedők voltak, tehát alaposan ismerték a város gazdálkodását és annak terheit, lehetőségeit. 1687. január 6-án egy rendkívüli esetben kellett alkalmi számvevő csoportot létrehozni: az 1685-86. évi főbíró. Bíró János néhány nappal korábban meghalt, és öt főből és a nótáriusból álló bizottság nyitotta fel ládáját. Érdemes felfigyelni arra, hogy a megbízottak valamennyien voltak korábban főbírók.

19

4 A mindenkori tanács vallási összetételét alapvetően meghatározta az 1564-ben kötött megállapodás. Ez biztosította, hogy egyik felét a katolikusok, másikat a protestánsok alkossák. Ennek megszegésére semmiféle tiltakozás nem utal, tehát joggal tételezhetjük fel, hogy viszonylag következetesen betartották. Ez minden bizonnyal annyira természetes volt, hogy a tanács tagjainak vallásonkénti felsorolására alig akad példa. 1658-ban Wesselényi Ferenc nádor elé ment egy küldöttség, amely megerősítette a két felekezet közötti korábbi egyezményt a templom közös használatáról. Itt „...Kálvinista Rendről Ágoston György főbíró, nemes Bán Ger1,

2 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1991. 57. E mezőváros több évszázadon át tartó, sokrétű és eredményes gazdálkodásának feltárása nemcsak rendkívül fontos, hanem egy fiatal kutató számára nagyon hálás feladat is lenne. 19

4 IV. 1510. i/ 1685. 62.