Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 65 Ezekben az évszázadokban a mezővárosok tanácsainak több olyan feladatot is fel kellett vállalniuk, amelyek a polgári korban már nem terhelték őket. A feladatok között külön is ki kell említenünk az ekkor rendkívül jelentős önvédelmet, ami a fennálló hatalom - a török és a magyar katonák -, valamint a különféle rabló csapatok támadásainak elhárítását jelentette. Ezt részben a város egyszerű, de mindenképpen fontos védelmi rendszerének gondozása és működtetése, részben pedig a helyi fegyveres csoport verbuválása és fenntartása révén tudták biztosítani. Valójában ehhez kapcsolódik szorosan a paraszti vármegyékkel való szervezett együttműködés. Ebben és a többi parasztvármegyével való együttműködésben Kecskemét mint a Homokhátság legjelentősebb mezővárosa és annak tanácsa meghatározó szerepet kapott. I M Közvetett módon ugyan, de idetartozott a menekültekről való gondoskodás, mivel másfél évszázadon át gyakran visszatérő és igen jelentős feladat volt a sokszor több száz menekült családnak a befogadása, élelmezése és védelme. 18 2 Kétségtelen, hogy a tanács a mezővárosokban valódi testületként működött a XVI-XVII. században. Látnunk kell viszont, hogy ekkor még nem különült el szervesen egymástól a későbbi közgyűlés és a szűkebb értelemben vett tanács. Azonban az esküdtekből és polgárokból álló testület méreténél, létszámánál fogva sem tudhatta ellátni folyamatosan a hivatali szervezet irányítását. Tehát aligha kétséges, hogy valójában a későbbi közgyűlés elődje sem kapcsolódott be a napi ügyek intézésébe, szervezésébe, hanem csak a lakosság egészét érintő esetekben, ügyekben vonták be az esküdtek többségét a döntések meghozatalába. 1^ 1 Ezekben az évszázadokban az egyes testületek és hivatalok jogállását, egymáshoz való viszonyát törvényes formában szabályozott keretekről, még kevésbé működési szabályzat létéről semmiképpen sem beszélhetünk. Ha megvizsgáljuk a jegyzőkönyvek, illetve a tanácsi ülések elé kerülő ügyek fogalmazványait, azok záradékát, azt tapasztaljuk, hogy az alsó fokú bírói döntésekben és a kisebb horderejű közigazgatási határozatok meghozatalában a főbírón és a jegyzőn kívül az esküdtek egy szűkebb csoportja vett részt. Számuk általában 8 és 12 fő között változott. Ezt a csoportot, testületet korabeli terminológia is tanácsként említi. Ezt a már csaknem testületként működő kört tekinthetjük a későbbi belső tanács korai formájának. Érdemes azt is megemlíteni azt a sajátosságot is, hogy ezekben az évtizedekben m unkájukon belül még nem vált határozottan külön a döntéshozatal és annak végrehajtása. A város tisztségviselőiről és az esküdtekről készült táblázatok alapján elég markánsan kirajzolódik, hogy évtizedeken át mely társadalmi-vagyoni csoportok közül kerülhettek ki, illetve a század utolsó évtizedeiben kik lettek a város tényleges vezetői. Érthető, hogy a négy-öt évtized alatt szinte teljes generációs váltás 18 1 SZAKÁLY Ferenc 1969. HORNYIK János II. 1861. 207-208.. ill. 487-492. IV. 1510/i 1640-1707. Töredékek. 128. IV. 1510/a 1687. 1. ,s ; A hódoltság alatti és a következő évtizedek migrációjának alakulását I. 1VANYOSI-SZABO Tibor 1985/c. 18 3 BÁLINTNE Mikes Katalin (1979) és részben KISFALUDY Katalin (1992) érintette ezt a témakört.
