Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 57 Az esküdtek nevét több alkalommal a négy pars, a négy quadrans szerint csoportosították. Ez az eljárás azonban nem igazán következetes. Az egyes járásokon belül az esküdtek száma jelentős eltérés mutat. 1662-ben az első járásban 20, a másodikban 13, a harmadikban 12, és a negyedikben 16 esküdt nevét vették nyilvántartásba. A következő évben 16, 13, 14, illetve 18 esküdt nevét említik az egyes járásokban. Érdemes felsorolni az 1679. évi megoszlást is. Ekkor 17, 12, 12 és 18 esküdt neve lelhető fel egy-egy parson belül. Ez a néhány adat is azt érzékelteti, hogy az egyes városrészek hosszabb távon azonos, vagy közel azonos számú esküdttel képviseltették magukat. Önmagában ez is azt érzékelteti, hogy a háborús viszonyok ellenére a mezőváros parasztgazdái következetesen kiálltak érdekeik arányos képviselete mellett. Az esküdtek jogai ezekben a századokban még nem rögzültek teljes pontossággal. A konkrét esetek alapján készíthetünk egyfajta felsorolást. Aligha kétséges, hogy a bíróválasztáskor meghatározó szerepet kaptak, hisz csak közülük kerülhetett ki a város főbírója. A hivatalból távozó bírák ugyancsak az esküdtek egy csoportja előtt voltak kötelesek tevékenységükről elszámolni. A főbíró a jogszolgáltatás terén csak az egészen csekély ügyekben dönthetett az esküdtek kizárásával. A közigazgatás legkülönfélébb területein is az ügyintézések során legalább néhány esküdt közreműködött. Tehát egységesen és kisebb csoportokban jogosultak voltak részt kérni a várost és a lakosságot érintő minden jelentősebb ügyben, döntéshozatalban és a végrehajtás ellenőrzésében egyaránt. A különféle küldöttségekben és fontosabb bevásárlások során ugyancsak számot tartott közreműködésükre a főbíró. így joggal állíthatjuk, hogy már a XVI-XVII. században is az esküdtek a mezővárosok életében meghatározó szerephez jutottak. Arra nincs adatunk, hogy tevékenységük, sokszor időigényes és igen kockázatos munkájuk ellenében bármiféle anyagi ellenszolgáltatást kaptak volna. Ebből az időszakból az esküdtek kötelezettségéről megszövegezett formula nem maradt fenn. Csak néhány elmarasztalás, illetve büntetés szövegéből következtethetünk erre. Az egyik leggyakoribb mulasztásuk, amire már korábban is utaltunk, a gyűlések elhanyagolása volt: „Kozma Jakabtúl vettem flo. 2, hogy esküdt ember lévén, az tanácsba be nem jár." 15 8 Ha vázlatosan is, de feltétlenül szólnunk kell arról, milyen társadalmi-gazdasági közegből kerültek ki ezekben az évszázadokban az esküdtek, és mely csoportok érdekeit szolgálhatták legkövetkezetesebben. A nagyobb hitelesség érdekében két időmetszetben célszerű érzékeltetni ezt az állapotot. Elsőként a hatvanas években a különféle nyilvántartásokban fellehető 97 esküdt kötődéseit a következő táblázat érzékelteti. IV. 1510. a/ Másodbírói számadások (később: a/) 1685. 6-9. Kozma Jakab a leggazdagabb cívisek közé tartozott.
