Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében
354 Schön Mária elvisznek magukkal! Odajártak át éjszakánként ezek a szellemek. Ugyanabban az időben menniük kellett.) A kisgyermekeket is egyesek velük ijesztgették, ha rosszak voltak, vagy ha sötétedéssel hazamenetelre akarták bírni őket: Majd eljön a szellem a Szellemek hegyéről, és elvisz! Dr Gaeischt weatt scha kamma vam Gaeischtabearg hear, and weatt di holla! Minden idős ember tud egynél több történetet, ami vele vagy mással esett meg, mikor régen a lovaskocsival a hegy környékén járt. A legtöbb történet ugyanazt az egy-két motívumot ismétli. Ha merészeltek arrafelé hajtani, számíthattak rá, hogy a szellemek fölugrálnak a lovakra vagy a saroglyára, és a lovak nem bírják elhúzni a kocsit, teher nélkül sem, bár habzanak az erőlködéstől. Mert a szellemek nehezek. Aztán a kocsis hátracsapott ustorával rájuk, és ha kedvük úgy tartotta, nagy vihogások közepette leugrottak. Mindig mondták, hogy a szellemek csak úgy ugrándoznak ott. És aki kételkedett bennük, és rávert a saroglyára, megtapasztalhatta létezésüket. 1 waeiß nemmi, hat 's d Karpassa Ewa Bäs vazählt. Dott isch au so gsei, zwaei haud kuei Holz ghätt, zwaei Alte. Nach haud sie Roß ghätt zwaei, nach haud sie eigspanna, nach haud sie gseit, sie gaud and en d Fealba namm. Wel seall seand vaar d Fealba gsei, itt dr Gaeischtabearg. Jetzt gaud sie en d Fealba namm am a Holz. Nach seand sie namm, nach hat ear gseit dott vaar dr Bruck dana: ,,Jetz ga ma namm ibr d Bruck, dott ischt a Holz deanna. " Nach seand sie namm, nach ischt dott a Holz gleaga, scha amghaua gsei. „Hat des lada ma auf" Nach hat sie gseit : „Ha-a, ma ladid's itt auf des ghert eapprd. " Nach hatt 'r gseit: „Des lada ma auf des neamma ma. " Nach haud sie älligs naufglada. Wenn sie hättid nu meh kenna naitflada! And s Waib hat ällawail gseit: „Des pfackid d Roß itt. " „Ajja, sie pfacked's. " Nach haud sie aufglada, was sie ueimal haud kenna, nach seand sie rammgfahra ibr d Bruck. Nach ibr dr Bruck heanna staigt bessr dr Bearg, ischt hehr gsei dr Weag. Ha nach seand d Roß steacka blieba. Annach hatt V deanni Reßla doch au ghaua and ghaua, annach hat s Waib gseit: „Hau doch itt äwail deanni Reßla!" Nach hatt Vgseit: „Da muß i d Halbscheid ralada, wel da hockid d Gaeischta hoba. " And sie ischt hendr am Waga nachi gloffa mit am Steacka. Nach hat sie dr Steacka gnamma and naghaua ufs Schrägli and hat gseit: „Hau doch itt äwa deanni Roß! En Handsdreck hockid da Gaeischt hoba!" And sie dr Steacka ens Schrägli na haua and d Roß afanga zum jucka and nausgrennt, mo d Straß ischt. Nach haud sie 's pfackt d Roß. Nach hat sie 's die Leut vazählt, seini Roß, ear gait ihni nix z 'fuatrid, so schwach seand seini Reßla. Des haud sie dott vazählt be is deanna. Abr heb 's so ischt? Descht au nu a Vazähleds. (Mendier Ferencné 2001.) (Volt egy idős házaspár, nem volt fájuk fűteni. Befogták hát a lovakat, és kimentek a Füzfásba. Mert azelőtt a hegyet Füzfásnak mondták, nem a Szellemek hegyének. Szóval átmentek a Fűzfásba. A híd előtt megszólalt az ember:
