Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében 353 ERDEI LÉNYEK A hajósi határban lévő csetáji erdőnek hat lakója volt: három vadóc erdei aszszonyka {árui wildi Waldwciibla) és kisasszonynak vagy erdei kisasszonynak nevezett három lányuk (Freila, drui Waldfreila), amelyeknek sellőtestük volt. A fenti mondából idézem még egyszer a megfelelő részt: Em Tschettei denna em Wald denna seand wildi Waibla gsei. Drui wildi Waldwaibla, annach hat die jedr a Tochtr ghätt, zu sealli haud sie ällamal gseit: Freila, Waldfreila. Tschetteir Freila. (Mendier Ferencné) (A csetáji erdőben éltek a vadóc asszonykák. Három vadóc erdei asszonyka. És mindegyiknek volt egy lánya, azok voltak a kisasszonyok, erdei kisasszonyok, csetáji kisasszonyok.) HEGYEK ÉS HIDAK SZELLEMEI: GAEISCHTA A Gaeischta szót mindenki ismeri Hajóson, azonban hogy szellemeket jelent, azt kevésbé tudják. E szellemek nemigen különülnek el a boszorkányoktól. Ugyanazokat a helyeket kedvelik, néha ugyanazon vagy ugyanolyan történések szereplői, mint láthatjuk az itt következő elbeszélések és a boszorkányokról szóló fentebbi történetek összahasonlításakor. A szellemekről szóló történetek főleg a Gaeischtabearg-hez (Szellemek hegye) kötődnek. A kb. 5 méteres dombocska a falu széli Boxof nevü utcán túl van, a Felba (Fűzfás) területén, a Kiserdő szomszédságában. Állítólag temető volt ott valamikor, azért tartózkodnak ott a szellemek. A nevét a néphit szerint azért kapta, mert elástak ott egy szellemet. Sie haud gseit, dott haud sie en Gaeischt neigraba. Dramm hat ma Gaeischtabearg zu 'am gseit. (Gausz János 1917.) Dott häb ma d Gaeischt nu so siah jucka dahenda, dramm ischt dr Gaeischtabearg. Dott ischt so Bimzuig gsei, so bozótos and dott haud sie ihni aufghalta dahenda! (Látni lehetett, ahogy ott hátul a szellemek csak úgy ugrándoztak, azért lett Gaeischtabearg a neve. Arrafelé minden csupa bozót, ott tartózkodtak benn. (Szauter Istvánné, 2002.) Dott seand sie rammgrennt mit die fuirigi Schaitr. (Ott szaladgáltak éjjelente tüzes durungokkal.) Áll Nächt seand d Gaeischta ziemakamma em Gaeischtabearg deanna and wenn ueis dott namm ischt, seall hat au nei messa zu die Gaeischta, wenn sie en deannr Zait nakamma seand. Sie haud ämal gseit: „Gang itt naus, well wenn deanni Gaeischta kammed, nach neammid sie di! " Dott seand sie äll Nächt namm deanni Gaeischta. Deanni haud ämal en dr nämmlig Zait messa gau. (Hermanutz Ferencné) (A szellemek éjszakánként a Szellemek hegyén találkoztak. Minden éjszaka oda mentek át. Ugyanabban az időben menniük kellett. És ha valaki véletlenül abban az időben arra tévedt, annak be kellett állnia a szellemek közé. Figyelmeztették is egymást az emberek: Ne menj ki este, mert ha járnak a szellemek,