Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében 345 s' rerrna lau. (Mendier Ferencné) (Ezek a Jézuska állatkái, nem szabad őket megölni, különben baj éri az embert, így mondták mindig. A kígyók és a varangyosbékák. Ha látjuk őket, ne üssük agyon, mert a Jézuska állatkái, ő teremtette őket, és ha megöli őket az ember, szerencsétlenül jár. Halálról nem beszéltek. Ide tartoznak a gyíkok, a kis zöld levelibékák és a kígyók. Ha építkezik valaki, ha készül az alap, hagyjuk őket elmenni.) Sie haud scha államai gseit, a Atr em Haus soll ma itt totschla. Odr wemma a Haus baut and em Fandament danda a Atr fendt, nach soll ma sie itt totscha, inkább zuadecka. Wel d Atr ischt a Gl ick em Haus. Abr i waeiß itt, ifiarch s ', wenn i ueina siehn, i schlan sie tot, wenn i sie kriag. (Mendier Ferencné 2007.) (Tényleg mindig mondták, hogy a házban a kígyót ne üssük agyon. Vagy ha házat épít valaki, és az alapban talál egy kígyót, ne üssük agyon, inkább takarjuk be. Mert a kígyó a házban szerencsét jelent. Hát nem tudom, én félek tőle, és ha látok egyet, ha elkapom, agyonütöm.) A Atr han i en dr Mitt durgschnitta and dr Wedl ackarwia kuz daß ischt gsei, äwa no ischt V ganga. Abr sowas! So fiarchtig isch gsei, halba usanand gschnitta gsei, annach hat sie äwail no biased. 1 han miar g/iarcht, i han 's die Leut au gseit. Ma hat's ällamal gseit, da kammt wiedr eappes, a Malher, wemma a Atr totgschlaga hat and sie hat nomal zuruckgucked andpfusked. Annach han i sie au vagraba and han a Kreuzli natau, van die Steacka zemmabanda zum a Kreuzle and han's dott na dott gsteckt. Daß i waeiß, mon i sie nagraba han and was sie tau hat mit miar. Aß i sie scha usanand gschnitta han and so ischi en d Heh mit am Kopf. 1 han mr scha so g/iarcht. I han denkt, hat ackarwas ischt, abr a Zaeiche ischt des van dr Atr. And i han nach s Kreuz natau, soll weara, was will. Abr descht au noeit gsei, and i han scha me h Atr a totgschlaga, abr aß sie noml uf d Heh ischt! Da hättisch 'i setta siah, úgy fölágaskodott and äwa d Zanga rausghängt and biased. And no ällawail tuar i dradenka en des and des ischa vaar am Jahr passiart. Abr jetz ischt s Kreuzli nemmi da. (Szeitz Jánosné 1928. 2003-as gyűjtés) (Kettévágtam egy kígyót, de a farka, pedig rövid volt, még egyre mozgott. Még ilyet! Félelmetes volt, hogy ketté volt vágva, és még mindig sziszegett. Féltem, mondtam is az embereknek. Mert ezt mondták is mindig, hogy ha az ember agyonüt egy kígyót, és az még egyszer visszanéz és sziszeg, akkor valami egész biztosan történni fog, valami baj. Elástam, és odatettem egy kis keresztet, amit botokból kötöttem össze. Hogy tudjam, hová ástam el, és hogy mit müveit velem. Hogy már kettévágtam, és mégis emelgette a fejét. Már nagyon féltem. Azt gondoltam, hogy ez jel a kígyótól. És akkor odatűztem a keresztet, legyen, aminek lennie kell. Ilyen még nem történt, pedig már több kígyót agyonütöttem, de hogy még egyszer fölemelkedett! Látnod kellett volna, ahogy fölágaskodott, nyújtogatta a nyelvét és sziszegett. És még mindig gondolok rá, pedig már tavaly történt. De a kereszt már nincs ott.)