Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében 297 2. Az éj úrasszonyán kívül a szellemlények közül zsákot cipelnek magukkal a Busche és a Scheckalaranza vagy másképpen Schackalaranza. Mindkettő mumus­nak, bubusnak fordítható. A Busche és a Scheckalaranza különbsége nem körvona­lazható pontosan. Úgy tűnik, két különböző szóval hasonló helyzetben hasonló szerepet betöltő alakot jelölnek. Ha csendre-rendre és szófogadásra akarnak inteni egy rosszalkodó gyermeket, így fenyegetőznek a felnőttek: Ne rosszalkodj, mert eljön a Busche / Scheckalanza, és elvisz! Vagy: Jön a Scheckalaranza a görbebot­jával, és jól elagyabugyál benneteket. (Dr Scheckalaranza kämmt mit am Haka­steacka and haut ui guat dur. ) A hajósiak férfinak képzelték mindkettőt. Az ismeretlenebb a Scheckalaranza. Az egyik vélemény szerint a kisebb gyermekeket a Busche, a nagyobbakat a Scheckalaranza emlegetésével ijesztgették. Mások szerint a mai öregek dédszülei még a Scheckalaranza szót emlegették, a maiak a Busché-t. ( Die alt Nana, d Uhr­anana and sealli alti Leüt haud no gseit, dr Scheckalaranza, abr die jengri haud scha gseit dr Busche.) Több emberrel elbeszélgetve az is látszik, hogy a Scheck­alanzával való ijesztgetés a nap bármely időszakában elhangozhatott, míg a Busche nevű mumust a sötétedéssel vették elő a szülők. De az is lehet, hogy a Scheck­alanza asszony volt, fekete asszony, egészen fekete mindene. Kettejük közül a Bu­sche maradt az elevenebb, mert ha rá akartak ijeszteni egy rosszcsont gyerekre, akkor valaki a családból vagy a szomszédságból csak fejére kanyarított egy szok­nyát vagy takarót, kezébe botot ragadott, és görbe járással máris megjelent a Bu­sche rendet teremteni. (D Waibr ällamal die obr Juppa so naufgschlaga ibr dr Kopf, eappis amghängt, a Tuach odr a Juppa odr eappis and dr Steacka ämal gnamma and so buckilid gloffa, nach seall ischt ämal dr Buschi gsei. So hat ma d Kendr ema vaschreckt: Jetz kämmt dr Busche!) Dr Scheckalaranza staht duß, sealla hat en stark großa Sack, greßr wia d Nachtfrau. Seall, mo sie neineammid en sealla Sack, seall kan nemmi ruas van dott. I han mi nemmi naustraucht. Ma seand scha so greßr gsei, nach ha ma 'n no gßarcht. Wenn 's duschpr gsei ischt, nach hat ma nemmi solla nausgau. Nach naus be dr Kuchitir, nach isch oha gsei, waitr hat ma ueim itt traita gau. I muein, en Mandsnam kan 's sei. Nem tudom. Sealli neammt V nei, mon 'r vawischt and sealli kennid nemmi raus. (Beck Ignácné) (A Scheckalaranza kinn áll, annak nagy zsákja van, nagyobb, mint az éjasszonynak. Akit beraknak a zsákjukba, az már onnan nem szabadul. Én nem mertem kimenni. Már nagyobbak voltunk, mikor a Scheckalaranzá-tól még mindig féltünk. Ha sötét volt, hogy ne menjünk ki. Még a konyhaajtón kimentünk, de tovább már nem merészkedtünk. Azt hiszem, ez férfi lehet. Nem tudom. Akit elcsíp, azt berakja a zsákjába, és azok már nem tudnak kiszabadulni onnan.) Játék közben, ha kissé összekoccantak a gyerekek, csúfondárosan egymásra is ráragasztották a nevet: Du Scheckalaranza! (Te Scheckalaranza!) De a hátul hiá­nyosan öltözött gyerek vagy felnőtt is megkapta a magáét: Dea / dia siecht au so aus wia Scheckalanza! (Ez meg úgy néz ki, mint a Scheckalaranza!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom