Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Schön Mária: Hiedelemlények a hajósi svábok emlékezetében

CUMANIA 25., Kecskemét, 2010 293 SCHÖN MÁRIA HIEDELEMLÉNYEK A HAJÓSI SVÁBOK EMLÉKEZETÉBEN BEVEZETÉS E dolgozatban minduntalan elhangzik Tirolnak, Svájcnak, Vorarlbergnek a neve, ezért szükségesnek látszik a hajósi nép előtörténetéből egy rövid ismertető. Mielőtt a svábok kirajzottak Magyarországra és a még távolabbi Oroszországba, előtte csak néhány évtizednyi nyugalmuk volt Felső-Svábországban, ahol a har­mincéves háború után telepedtek le. Ezen a területen ugyanis a háború és az azt követő pestisjárvány úgy megtizedelte a lakosságot, hogy a sváb őslakosság lélek­száma kicsire zsugorodott. A Bussen-hegy környéke, amelynek 80-90 településéről érkeztek Hajósra az emberek, jóformán kihalt volt. Ezért a következő években fokozatosan új lakosok érkeztek, betelepülők Dél-Tirolból, Vorarlbergből és Svájc­ból, akik hamarosan a lakosság összehasonlíthatatlanul nagyobb részét tették ki. Döbbenetesen fogalmaz a népek cseréjéről, zaklatott vándorútjairól a mai Bussen­hegyi plébános, Albert Menrad: Igazi csoda, hogy Bussen környéke olyan hamar kiheverte a veszteségeket, és lényegében 80 év múltún már újra kitelepültek innen, mégpedig Hajósra. Azt mondhatjuk tehát, hogy a busseni őslakosok nincsenek itt Hajóson, mert azok kihaltak. De akik az 1720-as években kitelepültek onnan, azok leszármazottai azoknak az embereknek, akik a harmincéves háború után leteleped­tek a Bussen környékén. 1 A hajósiak a néprajzi hagyományukat tehát nemcsak a szűkebb óhazából hoz­ták magukkal, hanem gazdagítólag hatott rá az a nagyobb terület Tirol és Svájc között. Úgy tűnik, gazdag hagyomány érkezett a Vorarlbergben lévő Montafon völgyének életéből. Beitl német néprajzi lexikonát olvasgatva lépten-nyomon rá­bukkanhatunk a montafoni anyag hajósi megfelelőjére. Előzetesben még egy szempontot említenék meg. Több néprajzkutató megál­lapította, hogy a nagy nemzeti vonulatoktól elzárt települések - ilyen Hajós is ­jobban megőrizték a múltbeli hiedelmeiket, mint az óhazai körülmények közti tör­zsökös népesség. Nem véletlen annyi tudósnemzedék érdeklődése Hajós iránt, és nemcsak nyelvi vonatkozások miatt, hanem éppen az ősi idők már elfeledettnek hitt tudás miatt is. Nem a hajósi ember megállapítása, hogy ez - a nyelvében máig is, földrajzilag a II. világháború koráig - elzárt közösség mindmostanig forrása példá­ul az ősi germán időkre visszamenően a századok, sőt évezredek alatt felhalmozott mitikus tudásnak. Az is megállapítást nyert, hogy ami ősi, az ma jobban kutatható az óhazából kiszakadt közösségekben. Bármennyire meglepő, Hajós ma néprajzilag jobban feltárt, mint az óhazai Bussen környéke, és a magyarországi német települé­1 FLACH, Paul - PAUL, Josef 1976.

Next

/
Oldalképek
Tartalom