Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

288 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta Lekvárt csak szilvából főztek, barackfájuk nem volt, s nem tellett arra, hogy vásároljanak - de nem is tudták, hogyan kell a baracklekvárt főzni. Mivel sok eperfa volt a tanyán, almából és eperből főztek almás eperlekvárt. A csicsóka is megtermett a szőlő között, azt ősszel föl sem kellett szedni a földből, mivel az nem fagyott meg. A csicsókát savanyítva vagy nyersen, csemegeképpen fogyasztották. Aki ráéhezett, kiment a szőlőbe, és nyersen eszegethette. Savanyítottak még hordós káposztát - óriási káposzták termettek -, s adtak is el belőle. Savanyú uborkát, csalamádét tettek még el az éves fogyasztásra. Befőzés nem igen volt, mert sok volt a gyerek, s elfogyott frissen az, ami megtermett. Arra pedig nem tellett, hogy a piacon gyümölcsöt vásároljanak. A krumplit és a sárgarépát, fehérrépát elvermelték. Mindig három vermet készítettek: az első veremben volt a krumpli és a répa a téli használatra, a másodikban a lórépa az állatoknak. Ezek tetővel ellátott vermek voltak. Legalább egy méter mélyre ástak, hogy a zöldség meg ne fagyjon. A nyeregtető fából készült, melyre szalmát borítottak, s földet hánytak a legtetejére. A harmadik veremben a tavaszi felhasználásra eltett krumpli és répa volt, ez csak lapos tetejű volt, teljesen egy síkban a földdel: szalmával és földdel volt betakarva. A mosás napja a szombat volt. A tanyasoron volt Székes, ahol a széksót söpörték össze. Ezt otthon leforrázták, majd miután letisztult, lehetett mosni vele. Szappant csak akkor főztek, amikor egy disznó éppen megdöglött. Ekkor az egész disznóból szappant készült. Az állatot földarabolták, a húst nem használták föl, csak a zsiradékot. Majd hívták a szappanfőző asszonyt, hogy becseréljék a szappannak valót. Az asszony elvitte a zsiradékot, s még akkor rögtön adott helyette szappant cserébe. Voltak szappanfőző asszonyok, akik árulták is a szappant. A vasalást szombaton délután végezték el, szenes vasalóval. A villanyt a tanyára sosem vezették be. A heti takarítás napja ugyancsak a szombat volt. Ezen a napon csak egy gyorsan elkészíthető ebéd készült: paprikás krumpli tarhonyával vagy galuskával. Nagytakarítást évente négyszer tartottak. Húsvét előtt mindig rendbe tették a házat: a falakat kívül-belül betapasztották, bemeszelték, a szobák földjét kijavították, sárral elegyengették. Pünkösdre is be lett meszelve a ház, a földet fölmázolták a szobában. Az őszi nagytakarítást pedig mindenszentek előtt végezték el, akkor is meszeltek kívül-belül. Télen pedig a kucót, azaz a kemence sutját kellett kimeszelni, mert azt a gyerekek a talpukkal gyakran bepiszkolták. A családban öt leány- és két fiúgyermek volt, akiket már gyermekkorukban bevontak a munkába. Mivel kevés volt a fiú, a lányoknak nemcsak a háztartási, hanem a határbeli munkákban is keményen részt kellett venniük. Amikor Vereb János tanyáját béreltük három évre, akkor 1936-ban én szántottam lóval egymagam, nyolcéves koromban - emlékezik Hegedűs Sándorné Dongó Piroska. Minden este megbeszélték a másnapi munkát, a gazda kiosztotta a feladatokat, a háztartási munkákat pedig a gazdasszony irányításával végezték a családtagok.