Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 283 A Kiss családnál évi egy disznót volt szokás levágni, s tartósítani a húst. A 150 kilós disznó természetesen nem biztosította a család éves szükségletét, vásároltak is húst és töltelékárut. Módjukban lett volna ugyan a teljes családi szükségletet megvásárolni, de ők azért vettek minden évben egy malacot, s azért hizlalták fel, mert a pékségben sok volt a hulladék - így azt nem kellett eldobni, hanem a malacot ingyenbe fel tudták hizlalni. A levágott sertés zsiradékát házi szappan főzéséhez használták fel. Ha sertéspestisben elhullott a jószág, abból is szappan készült. A nagy bográcsban kifőzött szappantáblákat a padláson szárították, majd ha kellően megszilárdult, dróttal vágták darabokra. Az említett időszakban a szappanfőzéshez a zsírszóda használata be volt tiltva, mert szerelmi bánatukban a cselédlányok gyakran megitták, de ismeretség révén a textiltiszító-festő iparosoknál hozzá lehetett jutni, s ezt alkalmazták. A családtagok részére a ruhaneműt szabónál, varrónőnél varratták, de a kisebb javításokat a háziasszony és a cselédlány végezte el. A ruhákat fateknőben mosták, a vasaláshoz pedig faszenes vasalót használtak. Háztartásvezetés zsidó családokban az 1940-50-es években A XX. század elejére a félegyházi zsidó családok egy része asszimilálódott, más részük azonban vallási szokásaik által - eltérő mértéken - meghatározott módon élte mindennapjait. A zsidó vallás számos olyan étkezési előírást tartalmaz, mely a háztartásvezetéstől is sajátos rendet követel. A kóser konyha vezetésénél nagyon fontos elv a rend és a tisztaság. Mivel a zsíros és a tejes ételeket nem lehet összevegyíteni, ezért ezeknek az ételeknek a sütése-főzése elkülönítve tartott edényekben történhet. S a kenyérsütéshez, a barc/7e?zsütéshez s a tartósításokhoz szükséges edényekre is ezek a szabályok vonatkoznak. De még a mosogatóeszközök - vajdling, konyharuha - is külön kezelendőek. A zsidó konyha a sertés húsának fogyasztását tiltja, ezért főleg baromfi- marha- vagy halhúst fogyasztanak. A baromfi levágása a sakter feladata volt, mely vasárnapi napokon történt, a húsok kóserítását azonban a háziasszony végezte el. Az állat levágásakor ügyelni kellett arra, hogy a vér az állatból teljesen kicsöpögjön, a hús ne maradjon véres, mert akkor az tréfli, azaz nem fogyasztható. A tollak kitépése után az állatot megperzselték, de forró vízben nem lehetett kopasztani. A feldarabolás után a vérrel teli ereket kellett eltávolítani. Ezután a húst vízzel leöntötték, majd a besózás következett, s fél órán-egy órán át a hús a vízben ázott, majd háromszor leöblítették. A ház takarítására nagy gondot fordítottak egész évben. A legnagyobb zsidó ünnep, a pészach esetében ritulális takarításra is sor került, ez volt a humecbátlenolás. Az ünnep előtt 4-5 nappal elkezdték a nagytakarítást. Minden kovászos ételt, lisztet el kellett távolítani a házból - hiszen a kovásztalan kenyér ünnepén csak