Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 281 évben, melyet a püspökkenyérhez használtak fel, vagy csak csemegéztek belőle. A zöldségek közül zöldbabból, zöldborsóból, sóskából készült befőtt. Savanyúságot is tettek el télire: apró csemegeuborkát, savanyított dinnyét és vegyes savanyúságot, csalamádét is. Egy nagy fahordóban, 20 literes dézsában készült a savanyított káposzta, a tetején a haraszttal, mely a töltelékhez kellett - ez is kitartott egy évig. A tököt a padláson tartották, újságpapírba csomagolva. A család szükségletére száraz tésztát is készítettek: a metélt, a kocka, a sifli, a lebbencs, s kétféle tarhonya volt a legkedveltebb, a csigatésztát vásárolták. A tésztagyúrást az édesanya és a 10 év fölötti leányok végezték, évente egyszer, a nyári időszakban. A disznóvágáshoz hentest hívtak, s a hentes fia és a család minden tagja segített a munkában. A lányoknak két feladatuk volt: a bélmosás és a töpörtyünek való összevágása. A hurkát és a kolbászt a hentes készítette el. Az évi egy disznóvágásból származó termékek nem voltak elegendők a család éves szükségletére, ha elfogyott, vásároltak is. A heti nagytakarítás szombaton volt. Évente négyszer szezonális nagytakarításra is sor került. Az első nagytakarítás a karácsonyi ünnepek után volt, januárban, a második húsvét előtt, a harmadik a nyár folyamán, a negyedik pedig október végén, a halottak napja előtt. A nyári nagytakarításhoz a meszelés is hozzá tartozott, mely egy hétig tartott: piktor jött egyszer egy évben, a szobákat mésszel vagy sárga festékkel kevert mésszel festette ki. A ház falát a kőműves tette rendbe, az is sárgásra lett meszelve, de azt nem a piktor csinálta, hanem a nagylány. A kamra és a WC is fehérre volt meszelve. A szőnyegtisztítás, a függönymosás és az ablakpucolás is hozzá tartozott a nagytakarításhoz - noha az ablakokat a cselédlány hetenként megtisztította. A heti mosás pénteken, a vasalás pedig szombaton zajlott. A heti nagymosást a szakácsnő végezte, a cselédlány pedig vasalt. A mosáshoz kapcsolódott a szappanfőzés is, melyre a disznóvágás után került sor. A disznó zsíros részeit az udvaron egy katlanban főzték ki - melybe a boltban vásárolt zsírszódát tettek —, s amikor kifőtt, fatartályba öntötték bele, abban megaludt, majd kockákra vágták, s egy fa asztalon volt kirakva a padláson. Évente egyszer vágtak disznót, karácsony előtt, s a szappanfőzésre januárban került sor - az így elkészült szappan egy évig kitartott. A ruhát teknőben mosták ki, mosógépet az 1960-as évek végén vásároltak az Állami Áruházból. A vasaláshoz az 1910-20-as években kézi mángorlógépet használtak - egy fahengerre tekerte fel a ruhát a gép -, a szenes vasalót 1928-ban vásárolták, majd a villanyvasalót az 1950-es évektől használták. Az éléskamra a családban nem volt kulcsra zárva, de nem volt szabad megdézsmálni az ott tárolt ételeket. Gyümölcsöt bármikor lehetett enni, ahhoz bármikor szabad volt nyúlni, az meg volt engedve. A háztartásban jeges hűtőszekrény is volt: egy faszekrény volt, alul jégtáblákkal. Nyaranta mindennap hoztak bele friss jeget