Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

276 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta messze esett, valamit nem volt még hűtőszekrény, hogy az előre elkészített ételt el lehessen tartani. De nem volt nagy halotti tor: a vendégek elfogyasztották az ételt, sírtak egyet, majd hazamentek. Az 1970-80-as évektől a félegyházi tanyasi nép körében visszatér a halotti tor szokása, egyszerűbb formában: ebédet adnak a közeli családtagok, barátok számára, mely hideg sültekből, szendvicsekből áll. A polgári családokban a XX. század első felében nem volt szokás nagy halotti tort tartani. A vidékről érkezett vendégeket az aznapi ebéddel kínálták meg. Másokat, akik a temetés után ellátogattak a családhoz, csak szerény kínálásban részesítették: szendvicset, sós és édes aprósüteményt és bort fogyasztottak. Születésnap, névnap A XX. század első felében a tanyasi parasztcsaládokban a születésnapot és a névnapot ünnepi ebéd keretében nem ünnepelték. A névnapi köszöntő hétköznapokon is történhetett, inkább a téli időszakban volt több lehetőség a névnapi vendégfogadásra, különösen a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódva. A névnapi köszöntők alkalmára is egyszerű ételeket kínáltak: pogácsát, mákos vagy diós hajtogatottat, réteseket, lepényeket, kalácsot, majd az 1930-as évektől a különféle linzerek és egyéb aprósütemények is elterjedtek. A paraszti konyhán a piskóta tészták és torták az 1950-60-as évektől jelentek meg. A városi polgári családokban a XIX. században is népszerűek voltak a különféle névnapi összejövetelek, ahol a gazdasszony igyekezett kitenni magáért. Az ünnepi ebédek előételei sorában minden egyes alkalommal újabb ételféleséggel illett kirukkolni, nem is szólva a különféle édességekről, ahol a háziasszony és leányai szintén megmutathatták tudásuk legjavát. Ballagás A középiskola elvégzése, az azt követő érettségi vizsga, és a 18. életév betöltése az az alkalom, amellyel hivatalosan is nagykorúvá válik a gyermek-ifjú. E jeles alkalom igazi családi ünnepé nőtte ki magát az 1960-as évek végétől. Az iskolai ceremóniát követte a családi ebéd. A meghívott vendégeket a háznál készített hagyományos vasárnapi ebéd menüjén túl, esetleg az ifjú kedvencét is elkészítették. A tyúkhúsleves után marha vagy sertéspörköltet fogyasztottak, majd a különböző sült húsok kerültek az asztalra köretekkel és savanyúsággal. Az ebédet a torta és az aprósütemények zárták. Ujabban éttermekben is tartanak ballagási ebédet.