Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

272 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta Lakodalom Az esküvő és azt követő lakodalom az emberi élet egyik legfontosabb fordulópontja. Ez ünnep az ember életében, amelyhez különböző rítusok tartoznak. A megszabott rendhez tartozik az ünnepi étkezés is. A lakodalom Félegyházán a XVIII. század végén még háromnapos „vígalom" volt, amelyet később rendelettel tiltottak is a „kárlátók" hangos muzsikálása és a lövöldözések miatt.

I

x'' A XIX. század végére már lerövidült egy naposra a menyegző. Sok esetben a szülők választották ki a jövendőbelit gyermeküknek, és összekommendálták őket. A jegyváltás vagy kendő-váltás a lányos ház vendéglátása volt, legtöbb esetben kiadós vasárnapi húsos ételt főztek, kaláccsal, majd kitűzték az esketés és a lakodalom napját. A fiatalok feliratkoztak a templomban és háromszori vasárnapi kihirdetés után lehetett megtartani az esküvőt, amely legtöbbször az őszi betakarítást követően advent kezdetéig, majd pedig vízkereszttől farsang végéig tartó időszakban volt. A kiskunfélegyházi tanyai paraszt nép lakodalmi ünnepségéről a XIX-XX. század fordulóján Zsigmond Konrád tanító számolt be.

1'"

1 Az egynapos lakodalom előkészülete a hét közepén a rostélyos perec, a kalács és a kenyér sütésével kezdődött. A lakodalom előestéjén volt az ágyvitel. A vőfély és a legények a kiadó házhoz mentek, hogy kikérjék a menyasszony ágyát, ahol kaláccsal és borral kínálták az érkezőket. Az ágyat, az ágyneműket, a sublótot vagy a ládát ezután a vőlegényes házhoz vitték. Másnap a lakodalom napján mind a menyasszonyos, mind a vőlegényes háznál főzték az ünnepi ételeket. A két háztól elindultak a vendégek a templomba, majd az esketés után az új asszony már az ura házához ment, ahol megtartották a lakodalmat. A menyasszonyos háznál is tartottak vacsorát, de az szerényebb és csöndesebb volt. A vacsorára birkapaprikást és kemencében sült pecsenyéket szolgáltak fel. A meghívott rokonok és más vendégek ajándékokat is vittek az új párnak. Zsigmond Konrád így írta le 1902-ben: „ki kalácsot, ki tortát, más hasznos apró házi tárgyat".

1'" Az említett rostélyos perec - az 1970-80-as évekig - a félegyházi lakodalmak jelképe volt. A vőfély üvegének nyakára akasztották a kalácsot, valamint a vacsora előtt minden vendég kapott belőle, sőt ágyvitelkor az utcai bámészkodókat is ezzel kínálták. A legrangosabb ünnepi tésztának számított. Napjainkban újra felelevenedik a rostélyos kalács készítésének szokása és megjelenik a félegyházi lakodalmakban. A századforduló idején rögzített paraszti lakodalmi szokás a szerényebb körülmények között élő városi lakosság körében is hasonlatos volt. Az egynapos la18

9 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2000. 162. 19

0 ZSIGMOND Konrád 1902 Kiskun Múzeum Néprajzi adattára. 59.4.1. 19

1 ZSIGMOND Konrád 1902 Kiskun Múzeum Néprajzi adattár 59.4.1.