Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 267 lonnával, sült oldalassal, mellé kenyeret és savanyúságot ettek. Ebédre orjaleves vagy tyúkhúsleves volt, a leveshúshoz paradicsommártást ettek. A harmadik fogás a rántott disznóhús volt szalmakrumplival, kenyérrel, savanyúsággal. Ezután pedig soha nem maradhatott el a töltött káposzta. Végül a kalács zárta az ebédet. Vacsorára az ebéd maradékából válogattak. Karácsony másnapján ugyanezeket az ételeket fogyasztották. Az 1930-50-es években a ferencszállási Czombos tanyán karácsony böjtjén karikás krumplit ettek reggelire: a felkarikázott krumplit kizsírozott vagy kiolajozott tepsibe tették. Ok, és sokan mások is használhattak ekkor zsírt is a böjti időben, mivel az 1900-ban kiadott pápai engedély lehetővé tette azt, hogy a nagypénteket kivéve, a böjti napokon zsírral is főzhetnek, illetve zsírt is fogyaszthatnak. Az is előfordult, hogy olajba mártogatott főtt vagy kemencében sült krumplit ettek - az nagyon jó mártogatva. Ebédre aszalékleves volt, almábúl aszaltak. Azt megfőzték levesnek. Behabarták. Vagy ha nem habarták be, úgy is nagyon jó. En szerettem nagyon. Utána volt mákos guba vagy tészta, vajjal meglocsolva - emlékezett Czombos József. Fokhagymát is ettek ekkor köhögés ellen. Vacsorára általában az ebéd maradékát ették. Az éjféli mise után már nem volt étkezés, lefeküdtek. Karácsony első napján a disznóvágásból készült az orjaleves, ami elsőrendű tormával. Tehát a leveshúshoz tormát fogyasztottak. Töltött káposzta volt a második fogás. A félegyháziak hagyományosan úgy tartották, hogy Szilveszter és újév napján disznóhúst kell fogyasztani, mert a disznó befelé túrja a szerencsét, ugyanakkor baromfihúst nem tanácsos enni, mert a tyúk szétkaparja a szerencsét. Az 1920-40-es években a Pajkos-Szabó tanyán Szilveszter napján a disznóvágásból származó termékeket, tejtermékeket reggeliztek, ebédre sertéspörkölt volt krumplival, csíktésztával vagy nokedlivel, mellé kenyeret és savanyúságot adtak. Volt még kerek fánk, szalagárés pogácsa és különféle aprósütemény is. Újév napján hurkát, kolbászt, tepertőt ettek kenyérrel a reggelire; az ebédre orjaleves volt, töltött káposzta és befőtt a főtt hús mellé. Vacsorára a déli maradékot fogyasztották. A szilveszteri virslit az 1970-es évektől jött divatba. A farsang a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak, de a népszokások szempontjából inkább csak a három utolsó nap alkotja: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. E három farsangi napot Félegyházán háromnapoknak nevezték, amikor sok evéssel-ivással összekötött mulatság volt, a tanyasi parasztság és a városi polgárok között egyaránt. 1883-ban a helyi sütők és molnárok megtartották első farsangi báljukat, mely „jótékony czélú tanczvigalom" volt. „Érdekes része volt a bálnak az óriási perecz körüli táncolás, mit három tánczos tartván a levegőben, körülvéve közvetlen zsákot tartó, közvetve pedig fiatal tánczos párok által." 1X

2 A tanyasi parasztság körében a farsangi szórakozás fő alkalmai a padkaporos bálák voltak, ahová a leányok általában sült tésztaféléket, a legények bort vittek. Ezeket a padkaporos bálakat azért nevezték el így, mert igencsak földes 18

2 Félegyházi Hírlap, 1883. február 4, 3. oldal.