Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

258 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta szegfűgombát is felszedték — ezeket a fajtákat könnyen meg lehet ismerni, és meg merték sütni. Az 1910-30-as években a Klasz kereskedő polgárcsaládban a gyerekek tejet, karamellás tejet kaptak vajas kiflivel, melyet a tejbe beáztatva ettek. Kaphattak még főtt tojást is, vagy pedig híg tejbegrízt baracklekvárral. A felnőttek reggeli előtt kávét ittak, majd füstölt kolbászt vagy főtt virslit ettek mustárral, főtt tojást kenyérrel, mellé teát ittak. Vasárnap reggelire mindig mazsolás kuglóf volt, melyet a háziasszony cserépsütőben sütött. Volt egy kis kuglófsütő is - a legkisebb gyereknek abban sütötték meg a tészta maradékát. Az 1950-es években a zsidó tollkereskedő, Kerekes (Klein) Gyula családjában a gyermekek minden reggel tejes cikóriakávéba áztatott pászkát vagy vajas kiflit ettek. A háziasszony a vajas kiflit föltette a forró kályhára, az átmelegedett, majd elvágta, megvajazta. Kerekes István 16 éves koráig mindennap ezeket az ételeket ette reggelire. Ebéd. A XX. század első felében a hét egyes napjain ugyanazokat a típusú ételeket készítették, s számos családban ma is megmaradt a hét napjainak hagyományos beosztása tészta- és húsnapokra. A XX. század közepéig a szegényparaszt-családokban a hét egyes napjai úgyszólván mindig ugyanazt az ételt főzték, nem volt nagy változatosság. A módosabb tanyán gazdálkodó családokban már több lehetőség volt a változatosságra. Ott többféle alapanyag állt rendelkezésre, a piacon vagy a boltban nemigen vásároltak, legfeljebb a vasárnapi főzéshez vettek marhahúst a mészárosnál. A városi polgárcsaládok is rendelkezhettek tanyai gazdasággal, ez azonban általában nem fedezte a teljes szükségletet, ezért a keddi és pénteki piacon, s a boltokban szerezték be a szükséges alapanyagokat. Az 1920-40-as években a Pajkos-Szabó malmos gazda tanyáján a következő ételeket főztek a téli ebédekre. Hétfőn rántott leves volt csíktésztával, a második fogás valamilyen főtt tészta volt: sajtos, túrós vagy tojásos tészta, derelye, nudli vagy gombóc. Kedden szárazbableves volt füstölt hússal, a fűstölt húshoz paradicsomszósz és kenyér. Szerdán krumpli- vagy tarhonyaleves volt valamilyen főtt tésztával. Csütörtökön füstölt húsból (oldalas, sonka) készült leves bezöldségelve, utána rántott hús volt krumplidercceI és savanyúsággal. Pénteken krumpli- vagy szárazbableves volt tésztával. A hétfő, a szerda, a péntek tésztanap volt: ha hétfőn túrós tészta volt, akkor szerdán mákos, pénteken pedig tojásos tészta. Szombaton tarhonyaleves (pirított vagy pirítatlan) volt bezöldségelve, utána valamilyen sült tészta következett: kalács, rétes vagy túrós lepény. A tésztából vasárnapra is maradt. Vasárnapra tyúkhúsleves volt tésztával, zöldségekkel. A leveshús vagy a pörköltbe ment, s mellé krumpli vagy nokedli volt a köret savanyúsággal, vagy pedig ki lett rántva, ami mellé almaszósz, paradicsomszósz vagy meggyszósz járt. A nyári-őszi szezonban többféle friss zöldséget (borsó, zöldbab, karalábé, répa, uborka, káposzta, sóska) tudtak felhasználni a főzelékek készítéséhez, friss gyümölcsökből