Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 253 XX. század folyamán délutáni uzsonnákon és ünnepeken volt a gyermekek, asszonyok kedvelt üdítője. A fáról lehullott gyümölcs egy részét erjesztették, amelyből alkoholos tartalmú italokat nyertek. A gyümölcscefréből főzték vagy főzették a pálinkát. Az igénytelen szilvafának a terméséből elsősorban lekvárt főztek, ami nem volt jó a lekvárba, az került a cefrébe. A paraszti háztartásokban a szőlő kipréselt héjából, csumájából készült a törkölypálinka. Taposókádba tették és leföldelték, hogy erjedjen, majd karácsony előtt kifőzték, vagy főzették, hogy disznóvágásra és az ünnepekre legyen pálinka. A házi pálinka készítése a paraszti háztartásokban általános volt a XX. század folyamán. Ismert volt az ágyas pálinka készítése elsősorban polgári házaknál, amelynél az üvegbe diót, meggyet, leveleket, fűszert, magvakat is tettek, majd ráöntötték a pálinkát, amellyel összeérve nagyon kellemes ízt, aromát adott az italnak. A polgári családoknál a hölgyek részére kedvelt alkoholos ital volt a mandula likőr, amelynek alapja szintén pálinka volt. Bort elsősorban szőlőből készítették. Kadarból, majd októberben, az első hidegek idején szedték a Kövidinka szőlőfajtát. Az újborból karácsonykor már fogyasztottak. Az első fejtés decemberben volt karácsony előtt, majd a második fejtés januárban, Vince nap körül történt. A XX. század közepétől a városi házaknál megtermett meggyből készítettek bort házi fogyasztásra. A XX. század folyamán a tartósításnál is megfigyelhető, hogy a paraszti háztartásokban három-négy félét tartósítottak a lehetőségekhez képest nagyobb menynyiségben, a megszokott hagyományos eljárási mód szerint, addig a polgári háztartásokra a sokféleség és az újítás volt a jellemző. A már említett gyümölcsök mellett a sárga- és a görögdinnye, a narancs, a hecsedli is szerepelt a polgári konyhán a XX. század első felében. Az új recepteket feljegyezték a polgárasszonyok és bejelölték, hogy jó volt vagy áthúzták, hogy többet ne is készítsék. Ring Lászlóné Klasz Piroska a két világháború között feljegyzett receptjei között szerepelt a dinynye-, a sárgadinnye-, a narancs- és a cseresznye jam, valamint a görög dinnye cukorban eltéve, az angol jam (szilvából cukorral és rummal), a sárgabarack dunsztolva, a nyersen eltett szilva és a meggy (amelyet cukorral összekevertek, állni hagyták egy napot, majd üvegbe tették, és lekötve elrakták) továbbá a hecsedli lekvár. Az alkohollal tartósított gyümölcs is különlegességnek számított, valamint a 8 féle jam, amely cseresznye, eper, málna, meggy, sárgabarack, ribizli, szilva, vörös szilva, kajszibarack összefőzőséből készült. A gyümölcsök megfelelő összeválogatása is kellemes ízhatást eredményezett, ezért jegyezte fel Klasz Piroska, hogy melyik gyümölcsöt, mivel érdemes párosítani. Vegyes ízek: cseresznyét megygyel, meggyet egressel, ribizlit egressel, birsalmát vörös szilvával, dinnyét tökkel, almát körtével, almát birssel, almát szilvával, epret egressel. Érdekesség volt a kompótok, a szörpök és a gyümölcskocsonyák télire eltevése. A ribizli-, málna-, meggyszörpök mellett likőröket, gyümölcsbort is készítettek. Sajátos elkészítési mód volt, amikor szilvát, cseresznyét és meggyet rétegesen tettek az üvegbe, és