Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultiirája 195 valókat. Az egyszerűbb paraszti konyhára még inkább jellemző volt, hogy bögrével, kis falapáttal csak úgy látómra adagolták az alapanyagokat. A felvert tészta, vagyis a piskóta hozzávalóit kanállal mérték. A tésztába annyi kanál cukrot és lisztet tettek, ahány tojást használtak fel hozzá. Ezt könnyű volt megjegyezni. A XIX. század elején szódabikarbónát, később az 1920-as évektől a sütőport tették a maszszába, hogy ne essen össze, magas maradjon. Az 1920-as évektől elsősorban a torták tésztájaként ismerték meg a háziasszonyok. Felhasználási lehetősége nagyon sokféle: tortát, szeletet, tekercset készítve, krémekkel betöltve is fogyasztották a polgári háztartásokban. A tészta önmagában ízesítve nagyon finom, töltelék nélkül is. A korabeli szakácskönyvek és a házi receptfüzetek is számos variációját tartják számon. A sütemények legváltozatosabb csoportja az édes aprósütemények. Ezt nevezik igazából cukros süteményeknek, hiszen magában foglalja az összes újfajta tésztát, tölteléket, bevonatot, ízesítést, formát, amelynek alapvető édesítő anyaga a cukor. Ide tartoztak a habcsókok, a mézes sütemények, a gyümölcskenyerek, a töltetlen és a krémmel töltött vagy az aszalt gyümölccsel, az olajos magvakkal, a csokoládéval ízesített süteményszeletek. Ismertek voltak a sütés nélkül készült keksz, morzsalék, csokoládé, gesztenye alapú - csemegék. A XIX. század első felében és főleg a két világháború között nagyon sokféle és nagy számú süteményrecept, elsősorban aprósütemény forgott közkézen, írták, másolták a háziasszonyok, a lányok. Egy részük valóban apró volt. A linzer tésztából készültek a koszorúk, a kekszek, a kiflik, a csillagok, a habcsókok, a csigák. Az omlós és a felvert tésztából különböző ízesítőkkel készítették a vaníliás kifliket, lekvárral összetöltött koszorúkat, csokoládés, gesztenyés, ánizsos, diós rudakat, a non plusz ultrát, a habos csillagot, a londoni rudakat, az ischlert, a házi barátot, az ördögpirulát, a legényfogót, a finom kekszet, a mogyoró csókot, a teasüteményeket. Az apró sütemények mellett az almás, meggyes, diós, túrós, mákos, gesztenyés, csokoládés piték voltak népszerűek, hiszen ezek linzertésztából gyorsan elkészíthetők. Az ízletes, könnyű süteményeket kisebb szeletekre vágták, mint a kelt tésztából készült laktató lepényeket. A harmadik aprósüteményféle, a krémmel töltött szeletek. Szinte mindegyiknek külön receptje volt, a tészta és a krém összetétele, ízesítése szerint. A háziasszonyok piskótatésztából készítették, amelybe tehettek zsiradékként vajat vagy olajt. Emellett linzer tésztából is nyújtottak vékony lapokat, amelyeket sütés után megtöltöttek a recept szerint főzött krémmel. Lazították vajjal, tojáshabbal vagy tejszínnel. A kész süteményt szintén apró szeletekre vágták fel, ilyenek voltak a következők: a mézes szelet, a krémes, a mágnás almás, a mágnás diós, a kanonok lepény, a meggyes piskóta, a csokoládés szelet, a Londoni szelet, a túrókrémes, a Rigó Jancsi, a kókusz kocka, az egytojásos tészta. Élesztős és vajas tésztákból is készítettek apró, vagy szelet süteményeket. Nagyon kedvelt volt a zserbó, a nőiszeszély, a habbal töltött rolók, a kuglófok, gyümölcskenyerek, a pozsonyi tészta. Ezek a sütemények az uzsonnák és a hétvégék szíve-