Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája 179 de estére bevitték a szobába. A nap melege akár két-három nap alatt is megtette a hatását, de ha kicsit hűvösebb volt a nyár, akkor egy hétig is szárították. A jó meleg időre nem véletlenül mondták, hogy tarhonyaszárító meleg van. Akkor volt jól kiszáradva a tészta, ha belekapott a szél. A megszáradt tarhonyát elcsomagolták. Fehér vászonzacskóban, a kamrában vagy a padláson tárolták. Száraz, szellős helyen nem penészedett be a jól kiszárított tészta és egy évig is eltarthatták. A nagyszemű tarhonyából általában levest és egytálételt, köretet készítettek. Megfőzhették sóban-vízben, ez volt a legszegényebb étel. A tésztát felengedték vízzel, majd ha elfogyott a leve és puhára főtt, sóval ízesítve fogyasztották. A tarhonyalevesbe azonban a legtöbb helyen a tésztát előbb zsírban aranybarnára megpirították, majd felengedték vízzel. Zöldséget, krumplit daraboltak bele, paprikával is ízesíthették, ha kicsit csípősen szerették, valamint pirospaprikával színezték. Tarhonyát más levesbe is tehettek betétként, hogy sűrítse az ételt, és laktató legyen. Egytálételként készült a keménytarhonya vagy öregtarhonya. A szalonnát kisütötték, majd a pörcöt kivették a lábasból, hogy ne égjen meg. A zsírjában megpirították a tarhonyát aranybarnára, majd belekeverték a meghámozott és vékony kockákra vagy szeletekre vágott krumplit. Megdinsztelték, összeforgatták ízesítőanyagokkal, sóval, paprikával, paradicsommal, törött paprikával, és felengedték annyi vízzel, hogy ellepje. Utólag tehettek még hozzá vizet, de sűrűnek kell lennie, akkor jó, ha rotyog. A keménytarhonya jó ízét a szalonna adta meg, de ha gazdagabban fogyasztották, akkor került bele hagyma, füstölt hús, kolbász, és a legújabb időkben virsli is. Ha húsfélét nem tettek bele, akkor csak krumplis tarhonyának nevezték. A bográcsban készített keménytarhonyát, amelybe több zöldséget, füstölt húst adtak, azt pásztortarhonyának hívták. Őrfalvy Aladárné Klasz Marica receptjei között szerepelt a rakott tarhonyás lecsó, ahol a „megpirított, majd félig megfőzött tarhonyát és a paradicsomot, paprikát rétegesen tették a tálba, tejfellel leöntötték, majd sütőben átsütötték". Ünnepi alkalmakkor fogyasztott tarhonyás egytálétel a juhhúsos tarhonya, amelyet bográcsban főztek meg. A húst pörköltnek elkészítették, mellette egy másik edényben megpirították a tarhonyát, majd összeöntötték és megfőzték. Különlegessége, hogy piros paprikát nem tettek bele, csak borssal ízesítették. Szüretkor vagy nagyobb betakarítási munkák alkalmával kínálták a segítségeket, de vasárnapi étel is lehetett. Napjainkban is fogyasztják. Köretként is fogyasztották a megfőzött, vagy megpirított tarhonyát. Pörköltekhez, sült vagy párolt húsokhoz adhatták. Ismert volt a tejben főtt tarhonya is vacsorára, amelyet édesen is fogyasztottak. Kiskunfélegyházán ez az egyszerű hétköznapi étel a paraszti, a kisiparos, de a polgár családok asztalán is minden héten megtalálható volt. Egytálételként főétkezéskor, ebédre és vacsorára, hús nélkül böjti napokon is fogyasztották. A szegény-