Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)
Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája 171 Legtöbbször azonban nem fogyasztották ilyen gazdagon, hanem sülés után zsírral, hagymával, fokhagymával, esetleg lekvárral kenték meg. Petőfiszálláson a kenyérlángost sütötték ki legelőször, majd félretették mindaddig, míg a kenyereket be nem tették a kemencébe sülni. Zsírral, vajjal, sült vajjal vagy napraforgóolajjal kenték meg a lángost, amelyet még a reggeli előtt elfogyasztottak. 3" A kenyeret a kiszedés után újból megmosták, az alsó részéről a pernyét lekefélték. Melegen nem vágták meg, hanem a frissen kisült kenyeret a kamrában tároló polcra helyezték. A kenyértartó rács fából készült, a gerendáról lógatták le, hogy macska, egér el ne érje. A kenyérsütés a gazdasszony feladata volt, segítsége pedig a cseperedő leányai. 10-12 éves kortól először a szitálásban, a kovászolásban, majd a dagasztásban vettek részt. A szakítást és a bevetést bízta utoljára a lányára az anya, mert ahhoz nagy ügyesség kellett. A férjhez menetelnél nagyon fontos volt, hogy tudjon a menyecske kenyeret sütni, mert ha nem, akkor nem volt asszonynak való. A XIX. század végén sütőmesterek is működtek a városban, akik szintén készítettek házias jellegű kenyereket és péksüteményeket. Mellettük szegény sorsú, paraszti vagy iparos rétegből kikerült asszonyok is vállaltak kenyérsütést. A megrendelt kenyeret házhoz szállították, illetve a kenyeres piacon árulták, a mai Petőfi téren. Móra István és Móra Ferenc kedves-szomorú történeteiben olvashatunk a félegyházi kenyérsütögető asszonyok sorsáról, hiszen édesanyjuk is ebből a keresetből tartotta el családot. A kenyerek elszállításában fiai is segédkeztek. Az 1930-as évektől Félegyházán sok helyen úgy készítették el a házi kenyeret és más ünnepi kalácsot, süteményt, hogy otthon megdagasztották a tésztát, és szakajtóban elvitték a pékhez, ahol kisüttették. Nagyobbacska gyerekek talicskán, kis kocsin tolták el a közeli sütőpékhez a házi tésztákat. A bérsütés elterjedéséhez nagyban hozzájárult az, hogy a városi házakban már a XX. század első felében nem épült kemence. A környező tanyákban és a falvakban még az 1960-as években használták a kemencét és a szabadkéményt, de az évtized végére teljesen eltűnt. 4" A sparheltben pedig nem lehetett kenyeret sütni. A városi pékekhez adott időre kellett vinni a sütni való tésztákat. A sütést reggel fél 8-ra vagy 1 l-re tudta a sütőmester vállalni, miután a saját termékeit már kivette a kemencéből. A kenyér házi készítése az 1960-as évek elejére teljesen megszűnt. A kis pékségek mellett a Félegyházi Kenyérgyár látta el a várost és a környéket a mindig friss pékáruval. A hajdani 3-6 kilós kenyerek helyett, 1-2 kilós búzalisztből készült fehérkenyeret lehetett ezután vásárolni. Az 1990-es évektől bővült a válaszék a félbarna, a barna, a rozsos, a magos, a krumplis, a kukoricás kenyerekkel. A házi kenyérsütésnek új változata alakult ki az elmúlt években. A konyhatechnika fejlődésével, kenyérsütő géppel nagyon ízletes, saját igényre kialakított recept alapján lehet otthon kenyeret készíteni. 3 9 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2001. 163. 4 0 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2001. 158.
