Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta: Kiskunfélegyháza népi táplálkozáskultúrája (XIX-XXI. század)

168 Bereznai Zsuzsanna - Mészáros Márta A kenyérgabona feldolgozása A tiszta, száraz helyen tartott gabonát nem egyszerre őröltették meg a félegy­házi földművelő családok. Tárolási lehetőségeiknek megfelelően vitték a malomba a XX. század közepéig is. Általában évente kétszer-háromszor vagy negyedévente, nagyobb ünnepek előtt, ahogy szükséges volt. Sok lisztet nem tartottak a háznál, mert megkeseredhetett, dohosodhatott. Kiskunfélegyháza híres volt a malmairól. Az őrletés a XVIII. századi megte­lepedés után a helység malmában történt, és a molnárnak külön lakást is biztosítot­tak." 1789-től malomhelyért és engedélyért minden lakos folyamodhatott, de előnybe részesültek a redemptusok. Ekkor már 35 malom működött a városban, száraz- és szélmalom együttesen, amelynek jövedelme tisztes megélhetést nyúj­tott. 3 4 A XIX. század közepén már különböző szabályrendeleteket hoztak az építés­re, a molnárok, a kőművesek és az ácsok pedig megalakították érdekvédelmi szer­vezetüket 1841-ben. Az ipari fejlődés új vívmányai Félegyházára is eljutottak. Nem véletlen, hogy az első ipari vállalkozás 1867-ben a Gőzmalom Részvénytársaság volt, amely házi liszt és dara őrlésére hatköves gőzmalmot építetett. Ekkor a város határában még 14 szélmalom és 15 szárazmalom működött. 3 5 A változás, amely jobb minőséget, nagyobb termelékenységet hozott, a szélmalmok lassú haldoklását indította el. Pajkos Szabó István szélmolnár visszaemlékezése szerint a „századfor­dulóra már csak hat szélmalom maradt, és az 1940-es évekre ezek is eltűntek". 3" A gőzmalmok mellett henger-, majd villanymalmok kezdték meg működésü­ket. A Viktória-, a Semperger- vagy a villanymalomba vitték őröltetni gabonáikat a félegyháziak és a környékbeliek. Lovas kocsival szállította a gazda a zsákos gabo­nát, s fiait, esetleg kisebb gyermekeit is magával vitte a malomba. Megérkezéskor lemérték a gabonát. Egész nap eltarthatott az őrletés, sorba kellett állni. Akinek nem volt szállítási lehetősége, az igénybe vehette a csúvárost, a gabonaszállító fuvarost. A különböző gabonaféléket külön őrölték. A búzából többféle finomságú őrleményt kértek: a finomlisztet, a kenyérlisztet, a darát vagy grízes lisztet és kor­pát. így már otthon nem kellett szétszitálni az őrleményt, mint korábban tették. A malomban vámot fizettek, általában gabonában, s az őrlemény 4-7%-a, maradt a molnárnak. Azt tartották, ha a molnárnak vittek egy üveg bort, akkor szűkebbre állították a garatot. Ezért a molnárok sokat ittak és nagyot hallottak. A lisztet kü­lön zsákban tartották, tiszta, száraz helyen a kamrában deszkarácson, vigyázva, hogy szellőzzön, de kártevő ne kerüljön bele. 3 3 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2000. 141. 3 4 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1985. 185-186. 3 5 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1985. 240-241. 3 6 FAZEKAS István 1989. 19-21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom