Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
130 Iványosi-Szabó Tibor többségében gyorsan beilleszkedtek a város közösségébe, és közülük sokan alig néhány évtized alatt igen jelentős gazdasági-társadalmi emelkedést éltek meg, alig néhány évtized alatt a város leggazdagabb családjai közé kerültek, különféle tisztségekre választották meg őket. 48 9 A mezőváros gazdaságának, a társadalmának és a közigazgatásának bármely szeletét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy itt a polgárosodás az országos átlagnál jóval magasabb szinten jelentkezett. Bár a rendi országgyűlés és nemesi vármegye elzárkózása miatt Kecskemét nem tudott jogállásán javítani, továbbra is földesurai fennhatósága alatt maradt, de a város közéletét átható céltudatosság és következetesség meghozta gyümölcsét. Korábbi kiváltságait csaknem maradéktalanul megőrizte, és a katonai-politikai viszonyok lehetőségeit kihasználva mozgásterét képes volt bővíteni. A megőrzött hagyományok eredményeként a helyi hatalom gyakorlásában és a társadalmi mobilitás terén a feudális viszonyok között szokatlan nyitottság, a felekezeti és kulturális életben pedig párját ritkító türelem állandósult évszázadokra. A lakosság számbeli növekedése és anyagi gyarapodása a visszaesések ellenére figyelemre méltó maradt. Ennek eredményeként a következő század elejétől hosszú időre az ország legnépesebb mezővárosa, és harmadik legnagyobb települése lett. Az ekkor kiépült és megszilárdult szervezete, mentalitása és gazdálkodása nemcsak a további fejlődés lehetőségét biztosította, hanem más települések számára is útmutatásul szolgált. A következő békésebb évszázadokban ezekre alapozva tudott a térség egyik legjelentősebb településévé válni. 4S< > Erre tipikus példa lehet a Ladányi család, amely a betelepülés után fél évszázad alatt rendkívüli gazdasági sikereket élt meg, majd ismételten főjegyzőt és főbírót adott a városnak. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2005.
