Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
126 Iványosi-Szabó Tibor miként tudták a társadalmuk nagyobb részét érdekeltté tenni önrendelkezésüket biztosító igazgatási rendszerük megőrzésében és továbbfejlesztésében. Az kétségtelen, hogy egyrészt rendkívül sokszínű és szinte településenként erősen eltérő ütemű ez a folyamat, másrészt pedig még kevés érdemi feldolgozás áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy egy kellően megalapozott széleskörű elemzést elvégezzünk, és ennek alapján a legfontosabb sajátosságokat rögzítsük. Ezért csak a Kecskeméten megmaradt írott emlékek alapján fogalmazhatunk meg néhány okot. További hasonló elemzések már el fogják oszlatni az esetleges kételyeket. Kecskemét gazdasági alapjainak számottevő része a középkorban kialakult viszonyokra, állapotokra vezethető vissza. Aligha kétséges, hogy még a király, illetve a királyné birtokában levő oppidumban állandósult az a jogi állapot, hogy a lakosság egésze birtokolta a mezőváros határát. Teljességgel kétségtelen, hogy sem itt, sem a „három város" területén nem alakult ki a falvak gazdálkodását meghatározó nyomáskényszer. Az ún. pénzes kertek és a város adománya kertek, szántók és a hozzájuk tartozó rétek generációkon át ugyanazon a helyen biztosították a családok, a háztartások számára a gazdálkodást. A város földesurai sosem laktak a város területén, a különféle termék- és munkajáradékokat a közösség pénzben váltotta meg. A XVI. század elejétől több földesúri família birtokolta a város határát, de azt egymás közt soha fel nem osztották. Tehát nem a város egy meghatározott részét birtokolták, hanem csak az oppidum pénzbeli szolgáltatásának egy meghatározott részét szerezték meg, illetve örökölték. A város gazdálkodásában évszázadokon át a nagyállattartás meghatározó maradt. Ennek kialakulását, majd bővülését a XV. század derekától erőteljesen növelte a tájegységen belül kibontakozódó pusztásodás. Igazi súlyát pedig az biztosította, hogy ez idő alatt az élő állatok alkották a magyar export igen fontos hányadát. 4 8" Az így szerzett valuta biztosította itt a hódoltság alatt is az országos átlagnál lényegesen fejlettebb árutermelést és pénzgazdálkodást. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a XVI-XVII. században a lakosság mind nagyobb hányada kapcsolódott be a szántóföldi növénytermesztésbe, 4 8' majd a társadalom még nagyobb hányadát érintő szőlő- és gyümölcstermesztésbe. 4^ A város középkorra visszanyúló iparának szolgáltatásaira a Duna-Tisza közének középső részén fekvő falvak lakossága is igényt tartott. A heti- és főként az országos vásárai pedig évszázadokon át távoli tájegységek árucseréjének fontos helyszíne lett. 48 1 Ez az átlagosnál jóval fejlettebb, több lábon álló gazdálkodás egy erősen tagolt társadalom kiépülését és a folyamatos fejlődés előfeltételét teremtette meg. Mivel a földesurak nem helyben laktak, valójában hiányoztak a kiváltsággal rendelkezők. Élt ugyan itt néhány - főként armális - nemes, de ők nemesi fundussal sosem ren48 0 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2007. 48 1 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2006. 48 2 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor Szőlőtermesztés és borfogalmazás Kecskeméten a XVI-XVII. században. 1-49. Kézirat. 48 3 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor Piac- és vásártartás Kecskeméten a XIV-XVII. században. 1-28. Kézirat.
