Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
124 Iványosi-Szabó Tibor minden kétséget kizáróan a szabad paraszti fejlődés figyelemre méltó útját járhatták végig. Tehát több jel mutat arra, hogy a rendiség XVIII. századi előre töréséig és az idegen irányítással létrehozott abszolutizmus kiépítéséig a magyar agrár-társadalmon belül is létezett néhány olyan terület, több olyan sziget, ahol a kisebb közösségek maguk számára jelentős önrendelkezést, autonómiát tudtak létrehozni. A késő-középkori és a hódoltság alatti mezővárosi fejlődés alaposabb vizsgálata - köztük Kecskemét múltjának ezen elemzése - tovább erősítheti ezt a megállapítást. A mezővárosi testületek és a magisztrátus jogkörének, működésének dokumentált bemutatása nyilvánvalóvá teszi, hogy valós autonómia több évszázados működéséről beszélhetünk. Az elemzés során több alkalommal nyílt lehetőség arra, hogy Nagykőrös és Cegléd fejlődésén belül a hasonló tendenciákra rámutassunk. Nem árt annak hangsúlyozása, hogy itt nem valamiféle párhuzamos, közel azonos fejlődésnek lehetünk tanúi, hanem külön ki kell emelnünk, hogy szoros kölcsönhatásokról, sőt tudatos együttműködésekről beszélhetünk. A mezővárosi jogszolgáltatás során utaltunk arra, hogy a három város bírósága - a földesurak és a nemesi vármegye megkerülésével - legalább egy évszázadon át segítette a magisztrátusok és polgáraik között keletkezett jogi ütközések feloldását. Kevésbé közismert, hogy a közigazgatás terén is több esetben összehangolták statútumaikat annak érdekében, hogy benefíciumaikat következetesen érvényesíthessék, és elejét vegyék a különféle visszaéléseknek. Az egyik legkorábbi adat 1661-ből maradt ránk. „Senki az városbeliek közül (az kik szőlős emberek) szőlőjüket megszödvén, annak mustját, avagy borát az maga házánál el ne árulja, hanem köbölszámra az város pincéjére város szükségére beadja azon áron, az mint a szomszéd városokon és Cegléden ára szakad, pintszámra is úgy árultassék ... Valaki ezen kívül fog cselekedni s ragadozni, az 12 forint büntetéseket el nem kerüli..." 47 6 A következő idézet még egyértelműbbé teszi, hogy valóban tudatos együttműködésről, közös alapokon nyugvó rendeletalkotásról beszélhetünk: „...nem csak az elmúlt esztendőkben az három városnak bé vett szokása volt az, hogy a váras tilalma ellen valaki kurta korcsmát árult, megbüntetődött... a mellett vagy a váras szükségére fogattatott a bor, vagy a [hordó] feneke ki szaggatatott..." 47 7 A különféle garázdaságok megelőzése végett is következetesen összefogott nemcsak az azonos sorsú és -érdekű három város, hanem a távolabbi mezővárosokat is bevonták a közös döntéshozatalba. Erre is csupán egy, de nagyon jellegzetes statútumból idézünk: „Anno 1673. die 18. Januarii. Minthogy az kecskeméti juhászoknak sok rendbéli szokásul vett rendetlen cselekedetek, tolvajlások és mód nélkől való pecsenyézésekkel való károsétások származik az juhos gazdájok ellen, 47 6 A határozat szövege előtt egy kihágással kapcsolatos tanácsi végzést rögzítettek: „Rácz András fejős juhász felesége Kőrösről 2 átalaggal bort hozott és árulta pintit 12 dénáron alattomban... aki a bort hozatta s árulta, az város kapujában kivonattatván, verettessék meg, minthogy adózó jobbágy nem volt, az városból is kimenjen ez tilalmas dolgoknak cselekedetiért..."A statútum keltezése: 1661. szeptember 10. ÍVÁNYOSl-SZABÓ Tibor 1991. 12. 4 7 A kitételt azért idézték, mivel Zakri Miklósnét abban az évben már harmadszor ítélték el kurtakocsma tartásáért. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1996. 130.
