Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)
Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században
120 Iványosi-Szabó Tibor kett személyek tettünk ilyen végzést, hogy mai napságtól fogvást az vadszám 10 pénzben [dénárban] álljon meg." 4" 0 Az adók mértéke folyamatosan változott, az esetek többségében emelkedett. Ennek beszedése - egy-két évtizedtől eltekintve - azért nem jelentett katasztrófát, mivel nemcsak a lakosság létszáma, hanem termelőképessége is csaknem folyamatosan bővült. Az igazi gondot egyrészt a királyi hatalom kereskedelemmel kapcsolatos monopóliumainak létrehozása, másrészt pedig a romló közbiztonság jelentett. Az egyes családokra eső szolgáltatások és az adók összegét időről időre maga a tanács határozta meg a hatóságok, vagy a hadsereg követelésinek megfelelően. 4"' Mi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy a mezővárosok tanácsai vethették ki a különféle adókat, mint az a tény, hogy ezen a vidéken több mint egy évszázadon át létezett egy egészen sajátos adónem, amely alapján szedték be a szükséges összegek jelentős részét. A vadszám, más néven marhaszám után fizetett adó összege részben a település jószágállománya alapján, részben pedig a kivetett adóterhek nagyságának megfelelően alakult. 4"' A váratlan török követeléseknek megfelelően esetenként és év közben a lakosságtól szedték be a vajpénzt, a fapénzt stb. 4"" Az adók beszedésének nyilvántartását az adószedő bíró végezte, de azok közvetlen behajtása részben a kisbírók, részben a tizedesek feladata volt. A hivatali év letelte után az adószedő bíró együtt számolt el a főbíróval. 4" 4 Külön feladatot rótt a tanácsi szervezetre a különféle dézsmák természetben történő beszedése, nyilvántartása és ennek őrzése. A gabonatizedet többnyire az adószedő bíró nyilvántartásaiban találhatjuk. A báránydézsma beszedése az esetek többségében ugyancsak az adószedő feladata lehetett. A bordézsmáról és annak értékesítéséről főként a főbírói számadásokból értesülünk. A vaj, a tojás, a zsákok beszedéséről a vásárbíró számadásai tájékoztatnak. A mészárszék forgalmáról, kiadásairól és bevételeiről a székbírák vezettek részletes nyilvántartást. Az ingyenmunka teljesítését a kisbírák rögzítették. A tanács különféle kiadásairól - jellegüknek megfelelően szinte minden nyilvántartásban találunk hosszabb-rövidebb lajstromot. Gyámügyek régtől fogva fellelhetők a tanácsi döntések között. E téren a magyar királyság területén lévő törvények maradéktalanul érvényesültek. Még érdemi szociális gondoskodásról is szólhatunk. Bár a szegényekkel, a koldusokkal elsődlegesen az egyházak és híveik törődtek, de a tanács is bizonyos keretek között támogatta őket. „Húsvét napján koldusoknak osztottunk d. 90, deákoknak d. 120." „Egy 45 0 IV. 1508. c/ 1671.209. 4 M A számadáskönyvekben évenként rögzítették részben a kifizetések összegét, részben pedig az adókulcsokat. Ezekről készült egy összeállítás: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 2007. Kézirat" III. táblázat. 45 2 A vadszám, más szóval marliaszám a szarvasmarhák, lovak, juhok, a malmok és a készpénzben felhalmozott vagyon után kivetett adó volt. 45 3 „Item vitt el őkegyelme 13 aranyat, hejánosokat, tall. 6 rosszakat, ezeket László deák hozta volt meg az vajpénzből s egy rossz ötven pénzest, megjött ez is." „Az fa pénzbűi adott őkegyelme az nazur fájára tall. 100, az mint nálunk jár f. 160." IV. 1663. 121-123. Éveként sok-sok hasonló feljegyzés található. írott emlékeink ezen a területen a legbőségesebbek. Sajnálatosan ennek a nagyon összetett, és rendkívül fontos területnek a feldolgozására még senki sem vállalkozott. 45 4 Ez 1662-től folyamatosan végig követhető: pl. IV. 1508. c/ 1662. 4-5.