Bárth János szerk.: Cumania 25. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2010)

Iványosi-Szabó Tibor: A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten a XVI-XVII. században

A mezővárosi autonómia formálódása Kecskeméten... 9 ható.

1" Okleveleink kétségtelenné teszik, hogy Kecskemét már Mohács előtt az akkori mezővárosi jogok teljes birtokában volt. A papválasztás Európa jelentős részében elterjedt, de a XIII-XV. században talán Magyarországon lett szokásossá legszélesebb körben. Nincs okunk kétségbe vonni, hogy Kecskemét templomát a város lakossága maga építette és nem valamely földesura, és már a XIV. században rendelkezett szabad papválasztással."' Viszonylagos önállóságának egyik jele az is, hogy a város már a hódoltság előtt egy összegben fizette a váci püspöknek az egyházi tizedet, és ez a gyakorlat a hódoltság alatt és után is fennmaradt.

1 Az is kétségtelen, hogy a Homokhátságon belül a legjelentősebb közigazgatási egység volt. Kétségtelen, hogy a mezővárosi önrendelkezés egyik alapköve az volt, hogy a település a földesúr bizonyos mérvű beleszólása mellett saját maga intézhette belső ügyeit. Mezővárosaink már Zsigmond korában maguk választhatták bírájukat, akinek rendkívül széleskörű jogot biztosítottak és a „közösen, vagy nagyobb és józanabb rész" által választott esküdtekből álló bíróságukat, amely testület a főbenjáró ügyek kivételével a polgári és büntető ügyekben dönthetett. Kecskeméten már 1423-ban régi gyakorlat lehetett a bíróválasztás, hisz Zsigmond király, bár a környező kunok védelmében korlátozta a mezőváros bírójának és tanácsának túlkapásait, de semmilyen formában nem vonta kétségbe ezek jogszerű megválasztását és jogkörük gyakorlását.

I

s Aligha véletlen, hogy hagyományos, a szokásjogok által is szentesített formulát, a „Judici et Juratis, ceterisque Civibus, et universis Hospitibus Oppidi Nostrí Kechkemet vocati" kitételt használta az oklevél írója, amely mögött valós autonómia rejlett.

w Ezeket a jogokat a következő évtizedek és évszázadok gyakorlata tovább árnyalta, tovább bővítette érdemi tatalommal. Amikor a város zálogként majd véglegesen magánföldesurak birtokába került, ezek a mezővárosi jogok érdemben nem sérültek. Ezt igazolja I. Ferdinánd király 1564-ben kiadott levele, amelyben megerősítette Kecskemét korábbi írott és íratlan jogait: „Cives et Inhabilatores Oppidi Kechkemeth habent vei habuerint, in praesentiam Judicis et Juratorum Civium dicti Oppidi Kechkemet prosequantur'V" Azaz - a többi mezővároshoz hasonlóan - a kecskeméti polgárokat az ország területén elítélni és azok portékáit elkobozni nem lehet, hanem velük szembeni panasz esetén a város bírája és esküdtei elé kell őket állítani. A nagyobb mezővárosokhoz hasonlóan Kecskemét lakosai számára is a naturáliák helyett egy összegben, egy summában határozták meg szolgáltatásaikat a 1

5 MÁLYUSZ Elemér, FÜGED1 Erik, SZŰCS Jenő, BÁCSKAI Vera és KUBINYI András e tárgykörbe sorolható közismert munkái nyújtanak jó tájékozódási pontokat. HORNYIK János joggal emeli ki. hogy a váci püspök soha nem vonta kétségbe a város ezen jogát. 1861. I. 156. 1

7 HORNYIK János: 1862. Ili. 247-269.' 1

8 HORNYIK János 1860. I. 201-206. ''' Természetesen ezt nem szabad a mai értelemben, hanem csak a XV. századi keretekben használni. SCHWÁB Mária is kiemeli munkájában, hogy már a XV. század elején Kecskemétnek teljesen kialakult városi szervezete volt. 1939. 6. :

o HORNYIK János: 1860. 1. 228. Az oklevelet Rudolf király 1582-ben megújította.