Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
236 Székely Gábor kertecském". 20 5 S. Nagy Mihály két kicsiny ősi kertecskéjét és szentkirályi árendás élőföldjét, erdejét említi, Sárközi Pál a Budai út feletti ősi mezei kertjét, Mészáros István a csongrádi úti és a Nagyszegedi út menti kerteket. Fazekas Gergelynek a legjobb gabonatermő helyeken, a kötöttebb talajú Urréten és Városföldön voltak kertjei. Madóts Sámuelné Kis-Szegedi út menti, Borbély szilosánál levő, és talfáji földjeiről rendelkezett, Rideg Nagy Andrásné ugyancsak Talfái-kertecskéjéről, Gózon István városföldi birtokáról. A sor még folytatható; ami közös a végrendeletek eseteit tekintve, hogy minden megnevezett mezei kert a városnak abban a gazdasági övezetében helyezkedik el, amely a városárkát körülvevő szőlőkön kívül következik. A szántóföldnél, mezei kertnél gyakrabban fordul elő a szőlők említése, és ez nemcsak a források esetlegességét mutatja; szőlője sokkal több embernek volt, mint földje. A régi szőlőültetvények a város árka körül helyezkedtek el. 1786-ig az ún. szőlőhegyekben - Széktóihegy, Máriahegy, Budaihegy, Vacsihegy, Kőrösihegy, Szolnokihegy - lehetett telepíteni és szőlőművelést folytatni, ezt követően engedélyezték távolabbi területeken is a szőlőültetést. A végrendeletek adatai még erre a belső szőlőültetvényes területre vonatkoznak. A szőlők területét a végrendelkezők a közismert pászta és út megjelöléssel írták körül, esetleg úgy, hogy mennyi bort terem. A szőlőkben gyümölcsfák is voltak, és gyakran mellettük kaptak helyet a veteményeskertek, káposztáskertek. Bíró Miklós végrendeletében olvashatjuk: „Elsőben is a szőlő örökségembül hagyok egy pászta szőlőt Pap Jánosné Húgom Aszszonynak, melyben vagyon egy körtvélyfa valami 2 esztendők forgása alatt való serény gondviseléséért" 2^ Czirkátor Mihály, aki szerény vagyonából az eklézsiára is hagyott, szőlőjéről így rendelkezett: „ Vagyon négy kis pásztából álló szőllőcském, ennek az Füstös János felől való két pásztáját súlyos nyavalyámban és elöregedet állapotomban körülöttem tett és míg élek tejendő gondviseléséért és dajkálódásáért hagyom Brada Andrásnak, ketteje pásztáját pedig az út felől hagyom az Méltóságos Földes Uraságnak. A vetemény földet is ugyan Brada Andrásnak említett hűséges gondviseléséért hagyom az szöllőhöz tarozandó edényekkel együt "r" Tóth Márton maga keresménye négy pászta szőlőjének felét „a Méltóságos Földes Uraság rendelkezése és a N. Váras praxisa szerént" a földesúrnak hagyta, a többit a veteményfölddel együtt gondozójának, valamint az eklézsiának. A szőlőkben gyepes „szüretelőhelyek" és kunyhók is lehettek, ilyen „gunyhócskával" és veteményeskerttel ellátott szőlőt hagyott az eklézsiára többek között Csali Szabó István. 2"* A szőlőültetvények megszerzésének, létrehozásának mozzanatai is megtudhatók többek között Bárányi Istvánné és Gyenes János részletező végrendeleteiből. Az egyház számára hagyott szőlőket az eklézsia gondnokának irányításával értékesítették, de saját gazdálkodást is folytattak. 20 5 Bakots Mártonné 1769. december 18. KREK Kivonat, IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2002-2004. II. 53-54. 20 6 Bíró Miklós 1732. március 18. KREK VI/39. 20 7 Czirkátor Mihály 1774. március 4. KREK XI1I/4. 20 8 Csali Szabó István 1778. február 6. KEK Kivonatok, IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 2002-2004. II. 291-292.
