Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Fábián Borbála: Kecskemét közvilágítása a XIX. században
330 Fábián Borbála Összefoglaló A kecskeméti közvilágítás kezdeti időszakát mutatja be cikkem, az 1855 és 1897 közötti éveket. A XIX. század első felében ugyanis nem volt közvilágítás a városban. A közvilágítás bevezetése a szolgabíróság 1854-es rendeletére történt. Ebben a szolgabíró a vasút megjelenésére hivatkozott, de más forrásokból tudható, hogy a város közbiztonsága sem volt elsőrendű ekkoriban, és az utak állapota - a kövezés hiánya - is indokolta a közvilágítást. 1855 elején gyújtották fel először az utcai lámpákat Kecskeméten. Ekkor 62 „arganti", azaz argand-lámpája volt a városnak, amelyek rafinírozott repceolajjal működtek. 1864-től tértek át a kőolajvilágításra, ekkor 100-ra emelték az utcai lámpák számát. Az 1870-es évek elején a város a légszeszvilágítás bevezetésével próbálkozott, de a kecskeméti utcák többsége még kövezet nélküli volt. Ahogy az egyik korabeli újságíró megjegyezte, amikor hírét vette az Eggels Károly berlini vállalkozóval kötött szerződésnek: „légszeszvilágítás mellett járhatunk ezután a nyakig érő sárban".^ A petróleumvilágítás gyakran hiányos volt, nem égtek megfelelően a lámpák. Ezekről a hiányokról a kapitányi hivatal által vezetett jegyzékek tájékoztatnak, melyek eredetileg a világítási vállalkozó ellenőrzése és megbüntetése céljából készültek, ám szinte hiánytalanul fennmaradtak az 1857-1885 közötti időszakból. A következő évben ugyanis a város saját kezelésbe vette a közvilágítást, hogy a korábbi visszaéléseknek véget vessen, s könnyebben bevezethesse az új modern világítást, a gázt- vagy a villanyt. Leginkább a közvilágítás kiterjesztésére használtra fel a tanács a házi kezelést, mivel korábban nagyon kevés lámpája volt a városnak nagyságához viszonyítva, ezért 6 év alatt megduplázta számukat. A kőolajlámpák mégis egyre kevésbé feleltek meg a lakossági igényeknek, illetve feladatuknak. A villanyközvilágítás 1897es bevezetése teljesítette a kecskemétiek azon vágyát, hogy: „Végre valahára legyen jó világításunk!" 8 6 8 5 KECSKEMÉTI LAPOK 1872. nov. 17. 4. 8 6 KECSKEMÉT 1894. augusztus 26. 1.
