Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)
342 Bereznai Zsuzsanna először a bíróhoz ment: „Édesapám engedelmével eljöttem ide, hogy az oláh szót megértsem és megtanuljam. Egy évet itt akarok tölteni, ha bíró uram hajlandó nekem olyan családot ajánlani, ahol kell a kétkezi segítség, kell a munkáskéz". A bírónak megtetszett a talpraesett legény, s mindjárt felfogadta, a kommenciót is megbeszélték. Az egész falu népe barátságosan bánt vele. Ha pedig a zsadányiak beszéltek a ezekről a román legényekről, csere gazdalegény, oláhlegény, szomszédlegény, falulátó néven nevezték őket. 2" A HAJÓSI NÉP A XX. század első felében a hajósi sváb parasztság túlnyomó többsége szegényparaszti sorban élt. Őket az Arme, azaz 'szegények' megnevezéssel említették a faluban. A földnélküli zsellérek s a csupán néhány hold szőlővel vagy szántóval rendelkező parasztok nevezték így önmagukat - akik a hajósi fogalmak szerint kisés középparasztok voltak. Ebben az időszakban Hajóson csak néhány olyan parasztcsalád élt, akiket a falu népe nagyparasztnak tartott - őket nevezték Bauráknak, azaz 'parasztok'-nak. A korabeli összeírások szerint - országos viszonylatban - azonban a legmódosabb hajósi parasztgazdák csak középbirtokosnak minősültek. Tehát ebben az időszakban a hajósi parasztság módosabb rétege is alacsonyabb életszínvonalon élt, mint a Kalocsai Sárköz két másik, svábok lakta települése - Császártöltés és Nemesnádudvar népének - nagyparasztjai. De a hajósi földek terméshozama ekkor jóval alatta maradt a Kalocsai Sárköztől délre fekvő, gazdagon termő bácskai földeknek. A föld nélküli parasztok, a zsellérek rétege nem folytathatott közös családi gazdálkodást. A széthullott szegényparaszt családokban a szülők gazdacselédként vagy uradalmi cselédként, többnyire a falu határán kívül próbálták megkeresni kenyerüket. Ilyenkor a gyermekeket a nagyszülők nevelték otthon, vagy sokgyerekes családok esetében a gyermekeket megosztva nevelték a nagyszülői háznál és a szülők a cselédségben. S a zsellérek gyermekeire sokszor már nyolc-tízéves korukban ugyancsak a szolgasors várt: a kislányokat a faluban dajkának, a kisfiúkat pedig pásztornak adták. De a hat elemi osztály elvégzése után már el is kerültek a faluból. A kisleányok a környékbeli településeken próbáltak szerencsét háztartási cselédként - Miskén, Sükösdön, Nemesnádudvaron, Császártöltésen, Baján, Vaskúton, Csátalján, Garán. Ők elsősorban tehetős paraszt- vagy polgárcsaládokban helyezkedtek el. A kislegényeket pedig elsősorban a vaskúti és a garai tanyás gazdák alkalmazták: az első esztendőben kanász, a második évben kisbéres, majd pedig nagybéres minősítésben. Ez a beosztás azonban inkább csak az éves bér megállapítása szempontjából volt irányadó - a legénykéknek valójában mindenféle munkát el kellett végezniük, amit rájuk bízott a gazda. 2' 1 2 5 NAGY Lajos 1965. 610-612. 2 6 BEREZNAI Zsuzsanna - SCHÖN Mária 2007. 85-88; 130-133.
