Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv

424 Schön Mária A RUHADARABOK ELNEVEZÉSE Gyermeknyelvi szókincsben ez a téma nem gazdag. A felnőttek ruhadarabjainak neveit kicsinyítőképzős alakba tették, ha a gyermek ruházatáról volt szó. Köztudott, hogy a XX. század közepéig 2-3 éves korukig a kislányok és a kisfiúk egyaránt egybeszabott ruhát hordtak, ez a Rock (ami a német nyelvben szoknyát, aljat jelent) vagy kicsinyítve Reckle. Bájosak a régi fényképeken a kisfiúk rokolyában és fejükön kalappal. Erről a kalapról lehetett őket megkülönböztetni a kislányoktól. Egyenruha volt a hajdani kezeslábas is (Laib-and-Seel-Hosa, szó szerint: test- és léleknadrág), ami alul nem volt összevarrva, ezt télen még iskoláskorúak is viselték. Meleg alsó ruha volt, hosszú ujjú, hosszú lábszárú. A lányok a kisbugyit a II. világháború tájékán kezdték hordani. (Aki elsőként nagylány korában ilyet hordott, arra hamar rámondták, hogy kurva.) Különös szokás alakult ki a himlőoltással kapcsolatban (Blatrasetza). Erre az alkalomra bársony szalaggal vagy csipkével díszített kasmír ruhát varrattak a gyermekeknek, természetesen a kisfiúk és a kislányok számára egy mintára szabottat. A ruhácska a „himlőoltási rokolya" nevet viselte: Blatrasetzrrock. A kislányok öltöztetésében nagy kedve telt az édesanyáknak. Mindegyik azt akarta, hogy az ő gyermeke legyen a legszebb, nemcsak himlőoltáskor, hanem főleg a húsvéti és az úrnapi körmenetben. A hasonlat szerint úgy kellett kinéznie, mint a babának vagy mint a szegfűnek: ischt schia wia a Dock, siecht aus so wia so a Dock, ischt saubr wia Nägile, legyen olyan csinosan öltözött, mint a baba: ischt agleit so wia a Dock. Húsvétkor feltétlenül új ruhát kellett hordania, hogy be ne pisiljen a templomba. (En Oschtra muß a nuis Gwändli ahau, itt daß neibranzid en d Kiarch.) Lábbelije, mint a felnőttnek, a pacsker (Patschkr, Pätschkrla) volt, amit az anya vagy a nagymama kötött. Nagyobbacska korban még az is lemaradt, mint arról a régi fényképek tanúskodnak, ahol a család ünnepi öltözetben, a felnőtteken cipő vagy papucs, a kisfiúk mezítláb. Ha valaki csak zoknit vett vagy harisnyát, de lábbelit nem, akkor meztélláb (strampfsockid- szó szerint: harisnyazoknisan) járkált. A gyermek összes cókmókjának neve a Biarte. Akkor használják a szót, mikor „szolgálni" érkezik a szükséges felszerelésével a nagymamához: kämmt mit dr Biarte. Érdekes nyelvi fordulat, hogy amint a szülők viszik a gyermekeiket - a felszerelésével együtt vagy anélkül, akkor viszont a gyermekekre ragasztják a cókmók szót: Aisa Mädli ischt ja samt mit dr Biarti da. (Megjött a lányunk pereputytyostul.) Ugyanígy hangozhat ez a mondat egy más helyzetben is, akkor, ha a fiatalasszony a személyes dolgaival a férjétől hazaköltözik. A gyermekeket a nagymamához azért viszik, hogy ott „szolgáljanak" (sie gaud gi diana), azaz a nagymama vigyázzon rájuk: d Nana ischt kendsmakt (szó szerint: ő a pesztonka). De a nagyobb gyermekeknek is kellett vigyázniuk a kisebbekre: sie haud messa kends-