Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv
A hajósi sváb gyermeknyelv 421 alsó ajak pejoratív elnevezése. Ha nem tetszik neki valami, és grimaszokat vág ( macht a Schnuda / Muarra / Zerma), rászólnak: Du brauchscht dei Nuapa itt nahenka! (Hiába biggyeszted a szád.) A „nyusziszájat" ( Hasamäule) a felnőtt mutatja a gyermeknek: kétoldalt behúzza csukott szájának sarkait, úgy nyitja-csukja. Ha a gyermek sírásra görbíti a száját: macht a Pfändle. Ha pöszén beszél: tuat schepschisch reda. Ha pl. az „r"-t nem tudja kiejteni: kan dr „r" itt saga. Mint ma is, a gügyögő beszédet (kendisch reda, azaz gyermekdeden beszélni) nem minden felnőtt használta, és nem is szerette mindenki: Tuar itt so kendisch reda mit deamm Kend! (Ne beszélj már ilyen gyermekdeden ezzel a gyennekkel!) Nyelvöltögetéséért (d Zanga rausstrecka) a gyermeket nyelvének levágásával fenyegették meg: Hol van az az olló / kés? {Mo ischt gschwend die sealI Scher / seall Meassr?) Ha nem válaszolt a felnőttek kérdésére, és azt mondták neki: Nahát, a fiúkánknak nincs nyelve, azért nem tud beszélni (Ta, aisa Biabli hat kuei Zangile, kan itta reda!), akkor hamar megmutatta, hogy megvan még. Az első fogakat, a tej fogakat (Millziehla) a kedves Vegala néven (madárka) emlegetjük. Laß ma! deini Vegala siah! (Mutasd csak meg a fogacskáidat!) Sok gyermek élvezi, ha csikorgatja őket (kniarfa mit die Ziehla). Fogzáskor gyakran nyáladznak (triala). A hajósi néphit szerint, ha a kisgyereknek tojást adnak, könynyebben nőnek a fogai (laichtr zahna). Ezért, ha valakihez először vitték a kicsit látogatóba, friss tojást adtak neki, hogy otthon főzzék meg a számára. (Wenn d Kendr zahned, nach soll ma ihni a frisch gleits Aei gia.) A tej fogakat (Millziehla) az egérkének vetették oda, hogy hozzon helyettük újakat. Fogatlanságukért zahlockada Billa (fogatlan ínyü) csúfnévvel illették őket. Nagyobb korban, ha dühbe gurult a gyerek, kést ígértek neki, amibe beleharaphat: / breng a Meassr and laß di neibaißa. A kislányok fülbevalója az Ohragingile, a felnőtteké az Ohrahdngile. Mindkettő fülben himbálódzót jelent. Igeként egymás mellett él egy gingala és gangala igepáros, előbbit a fülbevalóra, utóbbit a lábak lógázására mondják: d Ohrahängala gingiled ill. mit die Fiaßla gangala. Az első néhány hónap után a kisbaba mozgása egyre erőteljesebb lesz. Járnak a karjai és lábacskái, ezért nevezték „dagasztónak" (Kneattr). Igen korán megtanítják, hogy növését és nagyosságát feltartott karjaival fejezze ki a Wia groß bischt denn? (Milyen nagy is vagy már?) kérdésre. A groß (nagy) szóból képzett großala igével biztatják a fölkelésre, ha elesett: Tuar amali großala! (Áll a baba!) Aisa Biabili kan doch scha großala! (De hiszen a fiúkánk már föl tud állni!) Kezeinek csúfolása a Prätzla (kis praclik) szóval történik. Körmeit egyéves korig nem szabadott levágni, hanem az édesanyának kellett lerágni, nehogy tolvaj legyen: d Nägala abaißa, daß kiiein Steahlr / kuei Steahlri gait. Az egyik mondóka a nagyujj és a kisujj szavát tanítja meg neki:
