Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv

A hajósi sváb gyermeknyelv 419 A kisgyermeken a dundiságot látták szépnek. A tejbegrízen nevelődve a kerekdedség nem is volt csoda. Ha minden oldalról szépen kikerekedett, akkor ő volt a kedves hangulatú Blamschile (a felnőtt kövérségére vonatkozó Blamsche és társai már inkább lenézésszámba mennek). A kleina Stampa (kis tuskó) kicsinységét és tömzsiségét egyszerre dicséri. Ha majd nagyra nő, ő lesz a vendégoldal: Heistang, aminek a magyar nyelvben az égimeszelő felel meg. Egy német nemzetiségi találkozón pár éve fölléptek a hajósi kis táncosok. Sokan a kedves műsorukon túl azon is elcsodálkoztak, hogy mindenki szőke volt. A szőkeség aztán elkezd sötétedni, hiszen a hajósiak nem mondhatók szőkébbnek, mint mások. A szőke haj: blanti Härla. Van, aki kopaszon születik: hat a blutts Schäadile. A Schemmile (kesike, szöszike) mellett ugyanolyan kedves a magyarból örökölt Szöszile és Keschile, a szöszi ill. a kese szóból. A fekete és főleg a vörös haj megnevezésére kissé pejoratív mellékzöngéjü szavak élnek. A Schwäzile, Schwäzrle kis feketét jelent, de mondták cigánykának is (Zigeinrle), sőt tautologikusan fekete cigánykának (schwaz Zigeinrle), mint a Schemmile szót is fokozó szándékkal waiß Schemmilenek (fehér szöszike). A Hajóson ritkán előforduló vörös hajú gyermek a Retrle (vöröske). A gyermek haja olyan, mint a selyem (hat a Saidahaar / hat Saidahärla). A kócoska a Klotzile nevet kapja, aki néha olyan kócos is tud lenni, mint a szélboszorka (

ischt so klotzig wia d Wendhex). A fül és a halánték táján lévő hajszálak a ,jaj-hajacskák" (Juj-Härla

). Régen ezek meghúzása az egyik fegyelmezési mód volt az iskolában. Kis korban előszeretettel kakastaréjt fésültek (en Gulikamma kampla) A két világháború közti idő divatja szerint vagy teljesen kopaszra nyírták a kisfiúkat, vagy „amely szülők jobban ki tudták mutatni a szeretetüket", azok a homlokrészen meghagytak nekik egy kis frufrut, ez volt a Schäuple: a Schäupli scheara (frufrut nyír, vág). A kislányok haját a fejtetőn kétfelé választva, a homlok fölött lefelé a fül irányába copfba fonták. Nem tudni, e frizurának miért rác copflka (Razazepfla /

Räzlazepfla) vagy Benzazepfla a neve. Volt idő, mikor az iskoláskorú lánykáknak „demizsonfogantyút" (Blutzkrhandhebed) fontak. Ez egyetlen copf volt, amit a nyakból vezettek föl, és a fejtetőn letüzték. A nagyobbak kócos haját Klotzlnak csúfolják, viselője a Klotzian, a Kócos Peti és a Kócos Kata. A gyermek bőrén néha anyajegyek vannak (Muattrmal). Sokszor különös dolgokat formáznak: gyümölcsöt, fánkot, békát, mást. Magyarázatul azt szokták mondani, hogy mikor édesanyja „reménykedő állapotban" volt vele (ischt en dr Hoffneng gsei), akkor megijedt valami állattól, vagy megkívánt (icht glischteg) erősen valami gyümölcsöt, hirtelen odakapott a testéhez, aztán a gyermek testén megjelent anyajegyként. A „kobak" a Schäadl, Schäadile vagy a Kiarbs, Kiarbsle (tök). Ha a gyermek már nagyobb, fejére barackot nyomnak (kriat en Knoprusch). Bár a mozdulat ugyanaz, a Knoprusch nem barackot jelent. (A tájszó etimológiája ismeretlen számomra.) Egy másik játék a fejen a Hiannspickr, melynél a középső ujjal megpöc-