Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv
410 Schön Mária Ha valami ajándékért rimánkodott ( Wenn kriag i a Schenkasche?), akkorra ígérték, mikor a Hajdból hajó érkezik. Wenn s Schiff van dr Haeid raus gfahra kämmt, nach kriasch. A 20 méter magasan lévő határrész említése a sohanapját jelentette, mintha azt mondták volna: em Lemmalastag (sohanapján). A vásárból, piacról hazaérkező szülőket biztos a Mit hozott nekem? kérdés elé állították. Wa haud'r bracht? A válasz: A silbrs Nixle and a goldis Wat-a-Waile. (Egy ezüst semmicskét és egy arany várj-egy-csöppet.) A nagyobbak túlzott nyaggatására ingerültebb válasz érkezett: En csipisz diar! (Csipiszt neked!) Durva elutasítások a következők: En Schmiarkäs diar! / En Straichkäs diar! (Fityiszt! szó szerint: Túrót neked!) En Teuflsdreck diar! (Ördögszart neked!) A Katzafidla diar! (Macskasegget neked!) En Dreck and drai Biara diar! (Kutyafülit! szó szerint: Szart neked meg három körtét!) En lócsecs diar! A legismertebb elutasítások a következők: Dahockeds! / Dahockids diar! (A szó értelmezhetetlen, a jelentése: Kutyafülit neked!) En (großa) Schaß diar! (Majd fingok neked egyet!) And was itt no? En Handsdreck diar! (És még mit nem? Kutyagumit neked!) Egyébként amikor a gyermeki fülnek nemkívánatos téma merült fel, a felnőttek egymást a gyermek(ek) jelenlétére a „felhő / felhők" szóval figyelmeztették: 's ischt ja en Wolka ha / seandja d Wolka ha, gib obacht! (Vigyázz, mert egy felhő van itt / felhők vannak a közelben!) Ezt a „felhő" szót a felnőtt magára is mondhatta, ha szerinte a társaságban nemkívánatosnak tartották: I bin en Wolka gsei. (Felhő voltam.) Ha a szülők nem akarták, hogy örökké ott ólálkodjon a gyermek körülöttük, tréfás formát adhattak az elküldésnek: Alo wischi! Aludni is így küldték: Wischi ens Bett nei! Vagy: Gang, suscht schlan i di tot and laß di renna! (Menj, mert agyonütlek, aztán szaladhatsz!) Amikor nem hatott az engedékeny hangnem, akkor mennydörgésszerűvé váltak a mondatok: Wenn da jetz bald itt weackgahscht, nach stoß i di am! (Ha el nem tűnsz innen, fölöklellek!) Gang odr i steck dr ueis! (Menj innen, vagy lekeverek egyet!) Naus van da, du hascht kuei Arbid da henna. (Kifelé, nincs itt benn semmi keresni valód.) Gang am Teufls zua and laß mi gau! (Pucolj az ördögbe - értsd: a fenébe -, és hagyj nekem békét!) Marsch ens Bett nei! (Mars az ágyba!) A Tünés innen! felszólításnak is többnyire volt foganatja: Flui weack da ha! vagy: Pfack di weack van da ha! vagy: Jetz isch gnuag, weack da ha! vagy: Gang and sag, da bischt da gseit! vagy: Mach, daß da waitrkammscht! A felnőtt, a szülő haragja sokszor a csúfolódás eszközét választotta valamilyen negatív tulajdonság visszaszorítására. Láthattuk, hogy a hajósi nyelvjárás is igen gazdag szókinccsel rendelkezik, mely az emberi, jelen esetben a gyermeki jellem, magaviselet, megjelenés stb. fonákságaira csúfolással hívja fel a figyelmet. Ráadásul régen kettejük viszonyában a visszavágás veszélye nélkül tehette, és ezért gazdagon, sokszor indokolatlanul és szükségtelenül ontotta őket a gyermekre. Knaufischt denn scha wiedr ramm? (Mit nyivákolsz már megint?) Vagy: Schnupf nu, schnupf nu, maarga weatt dr Rotzmarkt. (Szipogj csak, szipogj, holnap lesz a takonyvásár.)
