Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv
A hajósi sváb gyermeknyelv 397 A SZÜLETÉS ÉS A KERESZTELŐ SZÓKINCSE A gólya a kéményen át egy párnában dobta le a babát. Mikor meghallottuk a sírását, akkor kivettük a nyitott kéményből. A párnája bizony kormos volt, de a kicsinek nem lett semmi baja. És mi ezt elhittük. - így jött világra a gyermek (5 Kend ischt uf d Wealt kamma), legalább is így mesélték a kisebb testvéreknek a családi eseményt. A szülőasszonyt a szülésre és az első hetekre, míg gyermekágyas volt ( lait em Kendbett), a nagyszülők beengedték a fűthető, utcai lakószobába. A gyermek és a gyermekágyas asszony (Kendbettre) körül rendszerint a kismama édesanyja és a szülésznők-bábák (Hebamm) tevékenykedtek. Az utolsó szülésznők" Petsch Józsefné, Kelemen Mihályné és Földes Lajosné Simon Mária voltak. A kórházban való szülést 1960-ban rendelték el, de Földes Midi néni szeretetteljes gondoskodását a szülés alatt és utána egy hétig még 1968-ban is igénybe vették egyes asszonyok. Az újszülött nyelvileg még semlegesnemű: a Kleis. Ma haud a Kleis kriat kicsinyünk született. (Ehhez hasonlóan semleges nemű a beteg, a halott: s Krank, s Tote.) Ha dicsekedtek a születésével, azt úgy fejezték ki, hogy „gazdagodtak": ma haud ja graiched. Ugyanezzel a szóval éltek, persze tréfásan, kismacska vagy kiskutya születésekor is. Az elsőszülött az Eschtleng vagy Eschtlengkend. Az elsőszülöttnekjutott később az a feladat, hogy „megtaposással" (treatta) fellazítsa a felnőtt hátán az izomcsomókat ( Tschämmr), mert az ő taposását tartották a leghatásosabbnak. Az ikrek lehetnek Zwieleng, Draileng, Viarleng (kettős, hármas, négyes ikrek) stb. Nyelvileg furcsa a róluk való beszélgetés, mivel egy hímnemű, egyes számú szót kell használni több gyermekre: sie haud en Zwieleng kriat (szó szerint: kaptak egy kettősikret), viszont kicsinyített alakban használható a többes szám: sie haud Zwielengla kriat (szó szerint: kis ikreik születtek). Ikrei akkor születtek az anyának a néphit szerint, ha páros gyümölcsöt evett: szilvát, cseresznyét, sárgabarackot, meggyet vagy őszibarackot (a dopplaga Zwetschk / Krias / Aprikos, a doppligs Waichsile, en dopplaga Pfiarscheng). Lány attól lett az újszülött, hogy leejtették és alul megrepedt: sie hand's falla lau andanda isch usanandgrissa, so hat's a Mädli gia. Ha fiút akartak, akkor az asszonynak az ágyban nagyra kellett tátani a száját (s Maul wait aufstrecka). A legutolsó gyermek igen gyakran a család kedvence. Ő a Heazkdafrle vagy a Heazkäafr (a szívbogárka vagy szívbogár) vagy az idegenek és a nagyobb testvérek száján csúfolódón a Neaschtquakr (a fészekben óbégató, szó szerint: a fészekben kuruttyoló). Születése után pólyába (Kisse) kötve bölcsőbe (Wiaga), a modem korban gyerekkocsiba (Keiidrwagá) került a gyermek. A köldök lekötésére házilag varrtak köldöklekötőt (Fätscha). Hogy meg ne rontsák a boszorkányok, a párna alá valami szentelményt (a gwiehis Zuig vagy eappis Gwiehes) tettek: szentelt kendert, a nagyboldogasszonynapi csokorból vagy az úrnapi koszorúból valami virágot: - Anyám 5 GALGÓCZY Károly é.n. II. 239. megemlíti, hogy Hajóson volt: sebész I, gyógyszerész I, okleveles szülésznő 1.
