Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Schön Mária: A hajósi sváb gyermeknyelv

CUMANIA 24., Kecskemét, 2008 391 SCHÖN MÁRIA A HAJÓSI SVÁB GYERMEKNYELV BEVEZETÉS Dolgozatom ötlete úgy született, hogy világra jött a családunkban egy kis gyermek. Úgy gondoltuk, ha a nagy- és dédszülők beszélik a sváb nyelvjárást, ak­kor megajándékozhatnánk a kis újszülöttet a magyar mellett egy második nyelvvel. A magyar nyelv természetszerűleg lesz adva a számára. A szülei magyarul beszél­nek vele. Van olyan tapasztalatunk is, hogy mihelyt a gyermek játszópajtások közé kerül, onnantól kezdve háttérbe szorul a német anyanyelv. A német nyelv adottsága manapság nem olyan természetes, mint a magyaré, azért meg kell harcolnia a csa­ládnak. Felvetődik az a kérdés is, a gyermek később felvállalja-e majd ezt a nyelvi tudását, vagy hagyja elveszelődni, mint ahogy az már kb. 40 éve történik a felnö­vekvő nemzedékekkel. Kisgyermekkorban még mindent értenek, de beszélni csak egy-két „fecske" szokott, aztán az évek során egyre bizonytalanabb lesz a nyelvjá­rási tudásuk, végül egészen elhagyják. Viszont a nyelvtani rendszer egésze és a szókincs, ha alvó állapotban is, de megmarad, és ha szüksége lesz rá később az életben, életre kelthető. Akkor válik majd ajándékává, amit az első egy-két életév­ben csak úgy a játék közben összeszedegetett. Nemesnek érzett célunkat nagy lel­kesedéssel követjük a családban. Jelen dolgozat célja több, mint a hajósi dadanyelv (vagy más szóval dajka­nyelv) fogalmainak összegyűjtése. A dadanyelv amerikai kutatójának, Fergusonnak a kutatásai szerint ugyanis a dajkanyelv nemigen tartalmaz 25-60 szónál több egy­séget. Először is tisztázzuk a dajkanyelv fogalmát! „Dajkanyelvnek nevezzük a fiatal (féléves-kétéves kor közötti) gyerekhez intézett sajátos nyelvhasználaton alapuló felnőtt beszédet, ... pl. paci, pipil. E szavakat nem a felnőtt veszi át a gye­rektől, mint első látásra tévesen gondolnánk, hanem mintegy kulturálisan áthagyo­mányozódnak, azaz évszázadokon át szilárd, állandó elemei a magyar szókészlet­nek." ' A dolgozat értelemszerűen tartalmazza ezt a szókészletet is. Ám a gyűjtés kiterjedt a kétéves koron túl használatos nyelvi jelenségekre is. Számba vettük az egész gyermekkornak, tehát kb. a 12. életévig jellemző nyelvi sajátosságokat: első­sorban a szókincset és a szóegységnek számító kifejezéseket, állandó szószerkeze­teket. Amikor ezek közül bizonyos szókészleti egységek a felnőttnyelv részei is, ott erre minden alkalommal utalás történik. A dolgozat a gyermekekre, gyermekkorra vonatkozó legjellemzőbb közmondásokkal, szólásokkal zárul. 1 LENGYEL Zsolt 1981. 122.

Next

/
Oldalképek
Tartalom