Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

Egy hajósi sváb legényke sorsa a Bácskában 379 - Stefi, eß viel Zwievl, nach wer seht nicht lungakrank! (Stefi, sok hagymát egyél, akkor nem leszel tüdőbeteg!) - Eß viel Kraut, nach werscht sehe! (Egyél sok káposztát, hogy szép legyél!) Pihenőidő A garai parasztgazda bérelt tanyáján jó sora volt a cselédeknek. A nehéz munkavégzés mellett elvárható pihenőidőt mindig megkapták. ÖSSZEGZÉS Dolgozatunkban egy hajósi legényke sorsát, élettörténetének egy olyan időszakát kívántuk bemutatni, melyet az elbeszélő, Kübler István idős korában talán a legtöbbet idéz fel. Megrázó dolog volt egy hajósi gyermek számára - aki a nagyszülők dédelgetett kedvence volt - az, hogy idegenbe kellett elmennie szolgálni, noha a család nem volt erre ténylegesen rászorulva. Inkább az atyai szigor kényszerítette cselédsorba a legénykét: tudja meg ő is, mit jelent szolgálni. Hiszen a legtöbb hajósi szegényparaszt éveken vagy évtizedeken át ezt a sorsot volt kénytelen megélni. Az első gazdánál embertelen körülményekkel kellett szembesülnie. Az istállóban nyáron a lovakról lehúzott alom volt a fekhelye, nem mostak rá - lerongyolódott róla a ruha. A cselédtartók még az élelmet is meglehetősen szűken mérték, ha jól akartak lakni, a cselédek lopásra kényszerültek. Az is mindennapos dolog volt, hogy a gazda embertelen móson beszélt a kis kanásszal. A munkavégzés során durva szavakkal adták ki az utasításokat, rabszolgatartó módjára sürgették, gyorsabb és gyorsabb munkavégzésre kényszerítve a legénykét. Tetves kutya, szarházi kölök - ez is gyakori megszólítása volt. A Vaskúton eltöltött első év vallomásai egy XX. századi rabszolga sorsát idézik. A második és a harmadik esztendőben Kübler István már emberséges körülmények közé került. Megbecsülték munkáját, emberszámba vették. Ott már nem kellett ételt csennie, ha éhes volt, és megfelelő napi, heti pihenőideje is volt a cselédeknek. És mivel jól bírta a nehéz fizikai munkát, meg volt elégedve helyzetével. Kübler István ma már úgy értékeli a nehéz cselédéveket, hogy megtanulta, hogyan kell korszerű módon gazdálkodni, hogyan kell irányítani egy tanyás nagygazdaságot, ahol árutermelő gazdálkodás folyik.