Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

Egy hajósi sváb legényke sorsa a Bácskában 351 Magyar fordítása: Boldog új évet kívánok, egészséges, hosszú életet, még sok éven át testi egészséget. A karácsonyi és az újévi vincsoláskor egy-két pengőt keresett, amiből a nagymama vett egy ingnek való anyagot és megvarrta unokájának. Somfa- vagy birsalmavesszővel járt el suprikálni (Frischangsanda) aprószentek napjának hajnalán, s egy szelet sült tökkel kínálták meg. Hát aztán, itt kaptam egy fdlért, ott kaptam két fűiért ...És amikor már erre jöttem, akkor beszóltam a nagymamának: — Mama! Van öt fillér! - mert annyit vencsáztam össze. Kübler István az elemi iskola hat osztályát végezte el, majd a Bácskában gazdacselédként eltöltött három év után kovácsinasnak állt. A hajósi elemi iskolában Filipovics Sándor, Reiczi Antal, Kadosa János és Wiedmann János tanították. Az oktatás német és magyar nyelven folyt. De amikor az első osztályba lépett, még egyáltalán nem tudott magyarul. A gyermekek többségét az első osztályban először tulajdonképpen magyarul kellett megtanítani. A tanítók ekkor németül beszéltek, melyet a sváb gyerekek többnyire meg is értettek. Csak Wiedman tanító úr értett svábul, mivel a tanítók közül ő volt egyedül hajósi születésű. A német nyelv tanulása a negyedik osztályban kezdődött, heti két órában. A gót betűs írást is megtanulták. Az első és a második osztályban palatábla és palavessző segítségével írtak-számoltak, füzetbe harmadik osztálytól írtak ceruzával majd tintával. Kübler István a tantárgyak közül a történelmet és a földrajzot szerette a legjobban. A gyermekek a tél kivételével többnyire mezítláb jártak iskolába, télen klumpábm, a jobb módúak bakancsban vagy csizmában. A nyári iskolaszünet ismét a Gruabákon telt, csak az aratásban kellett részt vennie a négy elemi osztály elvégzése után: Mivelhogy én onoka-gyerek voltam, ha néha el is vittek a mezőre, akkor is csak ürgék után szaladgáltam. Nem volt nagy feladat. Az aratásba el kellett menni segíteni, Drágszélre, kötelet csinálni, amivel a kévét kötik. Kellett néha a gereblyét húzni. Mást nem kellett csinálni. Mivelhogy én onoka-gyerek voltam, hát én voltam a minden, a nagymama nagyon vigyázott rám...