Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)
Egy hajósi sváb legényke sorsa a Bácskában 349 ami a szánkban volt, az is kiesett. Bánkódtunk, hogy a kocsi elszaladt és elszakadt a madzag. Ez majdnem miden héten megtörtént. Megugrott a ló és elszaladt a kocsival. A nagymama megjött oda simogatni, hogy nahát ezek... 3 1 Amikor leesett az első hó, akkor rögtön mentünk hógolyózni, hóembert csinálni. Két nagy golyóból volt a teste, az orra pirospaprika, a szeme és a szája húzva lett egy vesszővel vagy az ujjunkkal, söprűgazból volt a söprüje, ami a homokban terem vagy az udvaron. Majdnem minden háznál volt saját készítésű szánkó. Itt voltak a gödrök, télen itt volt a jég. Nekem nem volt szabad kimenni csúszkálni, mert elkoptatta a talpam. Es akkor voltak eldobva papucsok, akkor azokba lehetett bújni, fapapucsba, klumpába. A bakancsnak a sarkán volt az a patkó. Szaladt az illető, amikor odaért a jéghez, a lába fejét felvette, és a bakancs sarkával csúszott, kiporzott tőle a jég. Aztán halat fogtunk. Léket vágtunk a jégen, a halak odajöttek a levegőre. A jég alá levegőt fújtunk vagy pumpáltunk, és vízhólyagot csináltunk (Wassrblatra macha) a jég alá. Biciklipumpát nyomtak le, de náddal is lehetett fújni. - Da ni! Wassrblatra! Jetz han i 's scha da hana! Nézz ide! Vízhólyagok! Most már erre vannak! 3 2 Télen csutkavárat csináltunk, ez szobai játék volt. Csináltunk ökröket, lovakat. A tehetségesebb gyerekek megcsinálták maguknak, vagy a kisebb gyerekeknek csináltak. A baromfi mellcsontjának az eltörésekor ezt mondák: - Wa hascht jetz denkt? Mire gondoltál? — I sag 's itt. Nem mondom meg, titok. — Na, brich! Na törd el! A hajósi szegény gyerekeknek a karácsony volt a tél egyik legnagyobb élménye. A Kübler családban maga a karácsonyfa volt a gyermekek számára az ajándék. Az erdőből hozott kökényágat úgy díszítették fel, hogy a tüskéire diót szúrtak, savanyú almát akasztottak rá, s a tetején egy mézeskalács-huszár volt. S a karácsonyfa alatt csak birsalma és aszalt gyümölcs volt, de a gyerekek akkor mindennek nagyon örültek. A hajósi kislegények számára a tél legnagyobb élménye mégis a disznótor volt. A disznó farkát, azt a gyereknek kellett megfogni. Mert máshoz nem fért, mert máshoz erő kellett. A böllér jött a késével, hogy akkor most megyünk szúrni. Aztán ott volt két-három férfi, akik aztán bementek az ólba, és húzták ki, és mikor el lehetett érni, akkor az unoka vagy a gyerek mindjárt fogta a farkát - ő azzal nagyon sokat segített. O is közreműködött! No akkor mondta a böllér, hogy ad gyűrűt - a gyerek ujját megfogta és tréfaképpen bedugta az állat fenekébe, az volt a gyűrű. 3 1 Hajóson ezt annyira eljátszották a szülők meg a nagyszülők a gyerekekkel, hogy ez a motívum a népmesékbe is beépült. 3 2 Elképzelhető, hogy inkább Luftblalra a neve, azaz 'léghólyag'. (Schon Mária szíves közlése.)
