Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Mészáros Mónika - V. Székely György: Egy Árpád-kori település (Dunavecse-Temető-dűlő) kútjai

34 Mészáros Mónika - V. Székely György művelés. Az áttelelő fajok között előkerült olyan is (Hemitherophyta: TH) amely a második év végén elhal. A fásszárú növények között egy faj képviseli a félcserjéket (N) (2. táblázat). Vízháztartás és talaj értékek (W-, R értékek, 2. táblázat) A vízháztartás értékek szerint (W) a mérsékelten száraz (3), mérsékelten üde (4), üde (5), mérsékelten nedves (6), mérsékelten vizes (8) és vizes (9) fajok fordultak elő. A fajok többsége a 3-as mérsékelten száraz kategóriába tartozik: ezek a csattogó szamóca, hólyagos habszegfű, kakukk homokhúr, parlagi pipitér, közönséges orbáncfű és a beléndek. Ezt követik a 4-es kategória mérsékelten üde fajai: a fehér libatop, a nagy csalán, a fehér árvacsalán, a terebélyes laboda és a fogas galambbegy. Az 5-ös mérsékelten nedves fajokhoz tartozik a közönséges vasfű és a porcsin keserüfű. A 8-as mérsékelten vizes faj a hamvas szeder, a 9-es vizes fajhoz az apró csetkáka sorolható. Természetvédelmi érték kategóriák (TVK, 2. táblázat) Főként a gyomosító fajok (GY) voltak jelen a lelőhely növénytani anyagában, összesen 12 faj. Ezek között nagy számban fordult elő a fehér libatop (Chenopodium album) és a közönséges vasfű ( Verbena officinalis). A libatop és a vasfű utakon, parlagokon, szántóföldeken él. A vasfű tarlókon virágzik és ott is terem. A libatop főleg a tavaszi kalászosokban tud elhatalmasodni. A nagyobb számban előforduló Polygonaceae (Keserüfűfélék családja) fajok meghatározása nem volt lehetséges, azonban ezek egy része szintén földművelésre utalhat. A gyomosítók között megtalálható volt még a feketecsucsor (

Solanum nigrum), a kövérporcsin (Portulaca oleracea), a tarló tisztesfü (

Stachys annua), a porcsin keserűfű (

Polygonum aviculare), a közönséges szamárbogáncs (Onopordon acanthium) és a parlagi pipitér (Anthemis arvensis) is kisebb számban. A tisztesfü jellegzetes tarlónövény, aratás után a tarlón uralkodóvá válik, egészen a tenyészidőszak végéig magot is hoz, de háttérbe szorul a növénytermesztés kezdetével. A további gyomosító fajokat csak egy-egy darab képviselte: közönséges kakaslábfü (Echinochloa crus-galli), terebélyes laboda (Atriplex cf. patula), beléndek (Hyoscyamus niger) és a fehér árvacsalán (Lamium cf. album). A pionír fajok olyan területeken jelennek meg, ahol a művelés abbamaradt. Nem jellegzetes kultúrakövető fajok, hanem megzavart területeken fordulnak elő ideiglenesen: ilyen a nagyobb darabszámmal jelentkező kakukk homokhúr (Arenaria serpyllifolia agg.) és a fogas galambbegy ( Valerianella cf. dentata). A kakukk homokhúr szikár füves területek, homok puszták növénye, utak mentén, mindenféle szárazabb talajon figyelhető meg.