Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

Egy hajósi sváb legényke sorsa a Bácskában 341 Kardos László néprajzi módszerű cselédmonográfiája (1955) a dunántúli Szentgyörgy-puszta uradalmi cselédségének kultúráját és életmódját mutatja be.

2" Madar Ilona monográfiája (1982) a Békés megyei uradalmi cselédek életét írja le.

2

1 Ráduly János Mikor a szolgának telik esztendeje című müvében (1987) a kibédi gazdai szolgák vallanak cselédsorsukról a két világháború között időszakot visszaidézve. Szilveszter Imre így emlékezett:

2

2 „A gazdám szász volt, hét fejősbihalat tartott s három lovat. Mikor odamentem, első reggel jő ki a gazdám, de én már fel vótam kelve, a gané ki vót hányva, pucoltam a lovakot. Mer ott is künn háltam az istállóba..." Repka János Eletem (1989) című visszaemlékezésében idézi fel szülei uradalmi cseléd sorsát, és saját szolgasorát, melyet a Csorváshoz tartozó Szenespusztán gazdacselédként töltött:

2

3 „Az istállóban volt a fekhelyem, a lovak fölé építve, kis létrán jártam fel aludni. Este 10-11 óráig morzsoltam, hajnali kettőkor már felköltött a gazdám, s mikor Beregiéknél kolompoltak hajmaiban a cselédeknek, én akkorra már megitattam, és már a disznókat etettem..." Antal Károly Mozaikok egy cseléd életéből (1986) című írásában a szécsényi Erdélyi József a Dolyánhoz tartozó Patikárius-pusztán eltöltött életéről számol be:

2

4 „Hajnali háromkor volt az ébresztő. Az éjjeliőr az egyik kezében egy drótra függesztett ekevasat tartott, és azt az istállók és a lakások előtt ütögette egy darab vassal. Pár perc múlva talpon volt az istálló népe, és előjöttek a házakban alvó cselédek is. Megkezdődött a késő estig tartó szakadatlan munka. A felkelés után elsőként az állatoknak adtunk enni, azután a trágya leszedése, kihordása és az állatok tisztogatása következett... Az állatok pucolása közben a gazda elmondta, hogy aznap kinek mi lesz a munkája..." Nagy Lajos a csere gazdalegények című munkájában (1965) hívja fel a figyelmet egy kevéssé kutatott társadalmi jelenségre. A Bihar megyei Zsadány község első világháború előtti életének mindennapos jelensége volt az, hogy a környék románlakta falvaiból gyakran jöttek el legények gazdálkodást tanulni. Zsadány meszsze vidéken nevezetes volt az állattartásáról, különösen híres volt a zsadányi hízott marha. Távolabbi román vidékekről pedig summások érkeztek aratáskor, akik közül sokan tudtak magyarul is. A gazdák felismerték azt, hogy jobban tudnak boldogulni a román munkásokkal, ha ismerik nyelvüket. Ez a felismerés, valamint a tanulni vágyás, a világlátás vágya késztette aztán a zsadányi gazdalegényeket arra, hogy hosszabb időre román falvakba menjenek el dolgozni. 1870 tájáról származik az erre vonatkozó első ismert adat. A legényke a román Rojt faluba megérkezve 2

0 KARDOS László 1955. 2

1 PUSZTA1NÉ MADAR Ilona 1982. 2

2 RÁDULY János 1987. 270. 2

3 REPKA János 1989. 11. 2

4 ANTAL Károly 1986. 20.