Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Fábián Borbála: Kecskemét közvilágítása a XIX. században
326 Fábián Borbála nincs, s a téli setét éjszakákon az arra menés életveszélyes a tolvajoknak pedig menhelyül szolgál; ilyen a 9.ik tizedben a Zöldfa utcza és a libasor a gödrös temető és a czigány város melléke, a lOdik 7.ben a kurucz tér és még több utcza, de hol lámpa van is néhol oly ritkán van, hogy az a világítás nak alig nevezhető, — az indítványba hozott 30 drb lámpa tehát a város azon részében lenneelhelyezendő, hol lámpa nincs vagy pedig ritkán van elhelyezve ; ezen indítványom elfogadásának pénzügyi tekintet sem áll útjába. " 6 8 Lámpaállításra tehát már a kövezetlen utcákban is szükség volt, mivel az olcsóbban és könnyebben megvalósítható volt, mint a kövezés. 6 1' A másik indok a közvilágítás kiterjesztésére a közbiztonság növelése és a „kellemetlenségek és szerencsétlenségek" elkerülése is volt, tehát a közbiztonság javítása. 7" A közvilágítási terület kiterjesztésével nemcsak a lámpák száma nőtt, hanem újabb lámpagyújtogatókat is kellet felfogadni. 1885-ben 237 lámpához 4 lámpagyújtója volt a városnak, kik 50-60 lámpát láttak el, de munkájukban feleségeik is segítették őket, 7 1 mivel több városnak a lámpák számához viszonyított lámpagyújtogató számának összehasonlításával is arra a megállapításra jutottam, hogy - a helyi különbségek ellenére - egy lámpagyújtogató csak körülbelül 30 lámpát volt képes ellátni, tehát a kecskeméti közvilágítás kezdetekor, ezért volt a városnak két lámpagyújtogatója. 30 évvel később, amikor ismét a városi tanács vette át a közvilágítást, folytatta a bérleti rendszer alatt megszokott beosztást, hogy egy lámpagyújtónak kb. 60 lámpa világítása és karbantartása volt a feladata, hiszen 1897-ben a több mint 400 lámpát csupán 7 lámpagyújtó kezelte. 2 A lámpagyújtogatók munkájáról a következőket jegyezte meg Csikai László visszaemlékezésében: „Esténkét vállukra vették a lét6 8 BKMÖL IV. 1908. b 10790/1892 - alapsz: 9220/1892. 6 9 BKMÖL IV. 1908. b I. 5679/1896. - ., 4. tized tabáni rész egynéhány utczájában éjelenként a lámpák hiányában oly sötétség uralkodik hogy azokban a közlekedés különösen kocsival nem csak nagyon kellemetlen de sokszor veszélyekkel is jár, sokszor megtörténik sötét éjszakákon, hogy egymással szembe jövő két kocsis csak akkor veszi magát észre mikor már majd össze értek. " 7 0 1880 körül az is megtörtént, hogy ..Dömötör Elek alkapitány egy éjszaka - disznótorról hazatérőben - a kriminális rossz utak és a balkáni világítás miatt árokba esett. Amint kimászni készült, észrevette, hogy éppen arrafelé tart az éjszakai rendőrjárőr. Nehogy rosszat gondoljanak legényei felőle, visszahúzódott. Az egyik azonban csak észrevette és felkiáltott: - Az Istenért, mit csinál itt, tekintetes uram? - Pszt, csendesen tökfilkó - mordult rá az alkapitány - nem látod, hogy lesben vagyok?!" (SZABÓ Kálmán 2005. 79.) 1 BKMÖL IV. 1908. b. 14261/1885.: „A mostani bérlők azon időn át, mikor az összes lámpák felgyújtatnak, a felgyujtásra 4 embert fogadnak fel; kik közül egy, a ki a többieknek mint egy felügyelője havonként 40 forintot kap, de az azután a nyári hónapokban is köteles benmaradni s az akkor körül-belöl használni szokott 60 lámpát egy maga képes ellátni, a többi három ember kap minden lámpa után havonként 60 forintot, a mi egynek minthogy most meglévő lámpák száma 23 7 míg s ezt négy felé osztva egynek 5-60 darab jut - ugy 36 frtra egy. Egy embernek ugyan a 60 lámpával járó dolog sok lenne de az illetőknek a nejeik segítségükre vannak. A lámpa gyújtók emiitett fizetése, ha a mostani bérlő által nyújtott azon kedvezményben is részesülnek, hogy magukat visszaélésekre ne csábitassák a saját szükségleteikre petroleumot is kapnak, csekélynek nem mondható, de tekintve, hogy az eloltogatásoknál éjjel is szolgálatot tesznek, soknak nem tartható s így a bizottság a város által is megadhatónak tartja ". 7 2 BKMÖL IV. 1908. b. 25300/1897 - alapsz: I. 1893: 808/c, d.
