Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Merinu Éva: Helvécia településtörténete 1891-1912
Helvécia településtörténete 1891-1912 297 Kecskemét-Fülöpszállás közötti szakasz elkészítése felelt meg. Az értékesítést mindenesetre megkönnyítette, hogy az 1895-ben átadott vasútvonalon Helvécia állomást kapott. A szállítási költségek lecsökkentek, illetve a kereskedők a helyszínen vehették át a szőlőt és a bort. A borkészítési és -tárolási gondokat a kastély alatt kialakított hatalmas borpince oldotta meg. A korszerűen kialakított pincében Franciaországból hozatott nagyteljesítményű szőlőpréseket és nagy űrtartalmú cement- és fahordókat helyeztetett el Wéber. 1905-ben mintegy 10-12 000 hektoliter bort tudtak itt tárolni. A telepen 1893-ban nyílt meg az első iskola. 1895-ben már egy „rövidáru és füszerkereskedés" is nyílt Helvécián. A kis szatócsbolt tulajdonosa megállapodott Wéberrel, a szerződés értelmében, hogy negyedévenként 20 forint hitelig adott árut, melyet azután a telep igazgatósága utólag vont le a telepesek béréből. A SZŐLŐTELEP HANYATLÁSA A telepesek gyakran elégedetlenkedtek, és nem engedelmeskedtek az intézőnek. Bíró Géza panaszával Kecskemét város tanácsához fordult, miközben az elégedetlen telepesek a rendőrségen tettek feljelentést Bíró Géza és a telep ellen. Bíró Géza arról panaszkodott, hogy „Telepeseinknek a rendről, engedelmességről fogalma sem volt. Nem tartottak rendes étkezési időt s így távollétüket mindig azzal mentették ki, hogy enni voltak. A nélkül, hogy valakinek csak tudtára adták szándékukat, folyton csavarogtak. Nem volt olyan heti vásár Kecskeméten, amelyen 15-20 telepes meg nem jelent volna. Szemtől szemben megtagadták az engedelmességet. Fenyegettek! ... gyűléseket tartottak, csoportonként jöttek hozzám, Kecskemét tanácsához és Pestre". 4 8 A telepesek pedig azon panasszal fordultak a kecskeméti rendőrkapitánysághoz, miszerint Bíró Géza, intéző „...azt jelentette ki, hogy ha mi a szőlőnek való földrészeinket f. évi május l-re szőlőnké fel nem fordítjuk, ezen telepről pusztulnunk kell, ne ültessünk, ne veteményezzünk, ha úgy gondoljuk, hogy kötelezettségünknek eleget tenni nem tudunk ... arra pedig képesek nem vagyunk, hogy bérjárandóságunk munkás fogadásra fordítsuk ... ügyünk vizsgáltassék meg". 4 9 A nézeteltérés oka az volt, hogy egyes telepesek munkájukat elhanyagolták, és teleprészük fordítását, a talaj szőlőültetés előtti előkészítését nem végezték el határidőre. Végül a telep segélyt előlegezett a földforgatásra az elégedetlen telepeseinek, amelyet a későbbiek során kellett visszafizetniük. A kilenc zendüléskeltő telepes közül Varga Ferenc, Károlyi György, Sáncz József, Cseke János, Nóvák Miklós, Egyed Ferenc és Mayer Gábor a segélyt elfogadta, és ígéretet tett teleprésze megmunkálására. Bertalan Jánost mint felbujtót elbocsájtották a telepről. 4 S BKML. IV. 1908/b. Közigazgatási iratok. Bíró Géza levele Kecskemét város tanácsához, melyben támogatást kér a telepesek engedelmetlenségeivel szemben 1896. március 11. 11315/1892. 4 9 BKML. [V. 1908/b. Közigazgatási iratok. Jegyzőkönyv. Felvétetett 896. márc. 10. Kecskemét város rendőrkapitánysági hivatalnoka által 11315/1892.
