Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Merinu Éva: Helvécia településtörténete 1891-1912
290 Meri nu Éva A szerződés kimondta, hogy a vállalat köteles 1600 katasztrális holdnyi területet „6-nál nem kisebb és 8-nál nem nagyobb katasztrális holdnyi területekre" felosztani, „minden részre különálló munkás lakást építeni, s minden résznek legalább felét szőlővel beültetni, s mint szőlőterületet művelni és kezelni s ekként fenntartani". Az építkezést és a szőlővel való beültetést az 1894. év végéig be kell fejezni. A szőlőtelepen minden lakóépületnek legalább egy szobából, kéményes konyhából és három marhára elegendő istállóból kellett állnia. Az istállóállítás célja a telepítéshez, a szőlőmunkákhoz szükséges igaerő biztosítása, a telepesek tejhaszonnal való ellátása és a szőlőtermeléshez szükséges trágya előállítása volt. Minden tíz lakóépülethez legalább egy kutat is kellett építeniük. Az építkezés módjával kapcsolatban a város nem támasztott szigorú feltételeket: „Az építkezés oly módon történhetik, amiként a vidéken a szegényebb sorsú mezei munkások szoktak építkezni". A város kötelezte a vállalatot, hogy minden egyes lakóépületbe szőlőmunkást vagy munkáscsaládot telepítsen. A telepesek azonban nem lehettek kecskemétiek, az 1892. január 23-i jegyzőkönyv szerződésmódosítása szerint: „a Balaton vidékén, avagy szélesebb értelemben túl a Dunán, phyloxera által sújtott lakosok közül" tevődjenek össze. A szőlőtelepítéssel kapcsolatos teendőket minden telepessel külön bérszerződésben szabályozták. A szerződés legfőbb vonzerejének az tünt, hogy harminc év múlva az épület és a hozzátartozó szőlőterület ingyen és véglegesen a telepes tulajdonába kerül. Az aláíráskor a telepeseknek mint távoli cél lebegett szemük előtt saját és gyermekeik önállóságának lehetősége. A várható nehézségek, emberfeletti erőfeszítések szerződéskötéskor háttérbe szorultak, pedig a telepesek korábban is szőlővel foglalkoztak, ismerték e munka szinte minden kínját és keservét. A szerződés szerint a szőlőtelep területéből 400 holdat a vállalat saját elképzelése szerint használhatott, de az 1892. január 23-i módosítás azt is kiköti, hogy „a szőlő- és gyümölcstermesztés érdekeit szem előtt tartva". A szerződés azt is rögzítette, hogy a telepesek külön községet nem alapíthattak, iskola- és egyéb közigazgatási ügyükről a város gondoskodott. Abban az esetben, „ha ismert, vagy most még előre nem látható szőlőbetegségek (phylloxera, peronospora viticola, blackrot, gyökérpenész stb.)" a társaság által „megvett területnek az országos szokás szerint megállapított védekezés alkalmazása dacára szőlőmívelésre való használatát 5 egymás után következő évben oly módon lehetetlenné tennék, hogy a vállalat ... semmiféle jövedelemben nem részesülne", a szerződés szerint a szőlőtelepítési kötelezettségek érvényüket vesztik, és a társaság a területet tetszése szerint értékesítheti. Kecskemét városa 1892. február 29-i közgyűlésén tudomásul vette a belügyminisztérium leiratát '", mely jóváhagyta a „Helvéciái birtok" eladását. Ugyanakkor rendeletet hozott a birtokeladásból származó bevételek felhasználásáról is, s az 3 0 BKML. BKBÖL XI. 606. Kecskeméti Szőlőtelepítő Vállalat iratai 1892-1897. A belügyminiszter leirata. 1892. január 27.
