Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Mészáros Mónika - V. Székely György: Egy Árpád-kori település (Dunavecse-Temető-dűlő) kútjai
Egy Árpád-kori település kútjai 25 esett edények szintjén. A köveket véleménye szerint súlyként használták az edényhez erősített kötél másik végére kötözve, s amikor a kötél elszakadt, a kő az edénynyel együtt a kútba esett. Ezek a kövek túl kicsik lettek volna a kútszerkezet támasztóelemeinek, így szerinte csakis a fenti célra használhatták fel őket. s~ Dunavecsén is előfordult néhány kisebb méretű kődarab a kutakban, melyeket talán a kompoltiakhoz hasonló módon használhattak. Az eltérés csak annyi, hogy feltárásunkon nem a kút aljáról kerültek elő, hanem a faelemek felső részénél. 8 3 A cölöplyukak esetében is felvetődik a kérdés, hogy mindegyik a kútházhoz tartozott-e, vagy esetleg a ház cölöphelyeinek megújítása volt. A 230. kútnál felmerülhet a kétely, hiszen a cölöphelyek között van kettő is, melyek a többitől eltérőek. Az egyik, már korábban is említett 230/F jelzetű cölöplyuk a délnyugati oldalon kitüremkedő részben félig a kútgödör falába mélyedt, melynek közelében a két, kútba esett tárgyat megtaláltuk. Ez az oszlophely nem illeszkedik a többi cölöplyuk vonalába, kijjebb esik attól. A másik a 230/E jelzetű, nagyon mély, meredeken szűkülő cölöplyuk, amely az összes közül a legnagyobb méretű. Aljában állati lapockacsont feküdt. Jóval távolabb helyezkedett el a hengeres kútgödörtől, mint az előző cölöphely. Ennek ellenére lehetséges, hogy ez is csak a kút tetőszerkezetét tartó oszlopok helyeinek egyike. A kompolti lelőhelyen azt is sikerült megállapítani, hogy merről húzták fel a vizet a kutat használó emberek. A kutak egyik oldalát ugyanis, miután a víz ott állandóan kiloccsanva feláztatta a földet, kaviccsal és hulladékkal (cserepek, állatcsontok) szórták fel. A réteg iránya alapján még azt is meg tudták határozni, hogy mely házakhoz melyik kút tartozott. 8 4 A Szentkirályon feltárt kútról PálóczyHorváth András azt írja: „A D-i oldalon a kút bélése felett kb. 40 cm magas földlépcső emelkedett, vsz. itt merítették a vizet".A dunavecsei kutak esetében egyrészt ennek a rétegnek a hiánya, másrészt a területnek a kutak körüli teljesebb mértékű feltáratlansága folytán ilyen következtetéseket nem tudtunk levonni, csupán a kutaknak a lakóházaktól való elkülönülését állapíthattuk meg, amely a közös használatra enged következtetni. Ha feltételezésünk szerint a kettős cölöphelyek valóban a bejárat helyére utalnak, akkor a 250. kút házába való bejutás déli irányból volt lehetséges. Pontosan ez az irány az, amerre sajnos nem terjedhetett tovább az ásatási felületünk, így nem tudhatjuk pl. azt sem, voltak-e erre lakóépületek, amelyekhez a kút tartozhatott. A kutak vízszintingadozása és vízhozama nehezen állapítható meg, de annyi bizonyos, hogy az Árpád-korban jóval magasabban állt a talajvízszint, mint napjainkban. Ennek oka a XIX. századi nagy folyószabályozásokban keresendő, bár itt a Duna mentén ez a jelenség kevésbé érzékelhető, mint az Alföld belsejében. A le8 2 MATUZ Edit - SZABÓ J. József- VADAY Andrea 1998. 51. 8 3 A 250. kút esetében például a deszkaszerkezet felső megmaradt elemeinek a belsejében, illetve ugyanezen a szinten a kútgödörben a káván kívül. 8 4 MATUZ Edit - SZABÓ J. József- VADAY Andrea 1998. 53. 8 5 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1976. 289-290.
